Ju-on

A harag
Takashi Shimizu (2002)

Csűrhetném, csavarhatnám, szépítgethetném, de az igazság az, hogy két lehetőség áll fenn:
1. Rohadtul nem fogtam fel, hogy mit akar ez a film = Nem nekem készült.
2. A nyilvánvalón kívül nem akar mást ez a film = Kaki.

A nyilvánvaló az, hogy a frászt akarja hozni rád. És ez sikerül is neki. Pillanatokra tényleg meghűlt bennem a vér. Ám ezek tényleg csak pillanatok. A történet magyarázatának hiánya az érthetőség rovására megy és ezért érdektelenné válik. Nehézkesen jutottam dűlőre avval, hogy ki kicsoda és mit, mikor, meg hogyan. Biztos az én hibám is, mert hogy fáradtan néztem. Viszont a lúdbőröztető ébresztések után, mindig visszatáncol a cselekmény egy általam egyfajta ürességnek titulált, lassan kúszó állapotba és ennek következtében egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy lekösse a figyelmemet. Sokat törtem a fejem, de akárhonnan próbálom nézni, szerintem egyszerűen nincs értelme. Annak meg főleg, hogy ennél többet foglalkozzak vele. Illetve értelme persze van, a maga kis világában, csak hát ez így ebben az előadásmódban és formában elég sovánka.   5/10