Shot Caller
A góré
Ric Roman Waugh (2017)
Francba a nagy filmekkel, inkább megnézek egy totál ismeretlent, mert a legjobbat már úgyis láttam az Oscar szezonból.
Ric Roman Waugh a börtönfilmek specialistája. Imádja a közeget, a rasszok egymásnak feszülését és a nehéz sorsokat. Nameg a gondolatot, hogy egy becsületes, gondoskodó, érző családos jóember miként tud helytállni az igazságszolgáltatás működésének rosszabbik oldalán. Abból a szempontból meseszerű és idealista, hogy Nyikolájnak természetesen egy ilyen öngyilkos, aligha kiszámítható, sok évet felemésztő, lehetetlen helyzetből is sikerül úgy kikeverednie, hogy noha a társadalom számára ugyan egy söpredék utolsó valakivé válik, de ami számára fontos, a család biztonsága és a jólétük, az biztosított. Jómaga meg mit érdekli. Ő egy bukott, megnemértett hős, cserébe a nyakába szakadt akkora és olyan hatalommal, amit nyilván sose akart. Na mindegy. Szóval ebből a szempontból én tényleg elrugaszkodottnak mondanám, de ez mégsem ront a túlzottan a film élvezhetőségén. Az emberi kapcsolatok, beszéljünk itt bármilyen jellegűről, elég jól működnek. Nincs ordas nagy bullshit. A múlt és a jelen egymás mellett haladását pedig olyan ügyesen és ritmusosan használják ki evvel a tic-tac szerkezettel, hogy nehéz lenne nem végig izgulni. A történet messze megy, szűk látókörű és ignoráns, de jó vele tartani. Színészileg rendben van, a képi világ és a zene korrekt, szóval aki szereti a tesztoszteron túladagolást, annak uzsgyi beleugrani és lubickolni. 7/10
Ric Roman Waugh (2017)
Francba a nagy filmekkel, inkább megnézek egy totál ismeretlent, mert a legjobbat már úgyis láttam az Oscar szezonból.
Ric Roman Waugh a börtönfilmek specialistája. Imádja a közeget, a rasszok egymásnak feszülését és a nehéz sorsokat. Nameg a gondolatot, hogy egy becsületes, gondoskodó, érző családos jóember miként tud helytállni az igazságszolgáltatás működésének rosszabbik oldalán. Abból a szempontból meseszerű és idealista, hogy Nyikolájnak természetesen egy ilyen öngyilkos, aligha kiszámítható, sok évet felemésztő, lehetetlen helyzetből is sikerül úgy kikeverednie, hogy noha a társadalom számára ugyan egy söpredék utolsó valakivé válik, de ami számára fontos, a család biztonsága és a jólétük, az biztosított. Jómaga meg mit érdekli. Ő egy bukott, megnemértett hős, cserébe a nyakába szakadt akkora és olyan hatalommal, amit nyilván sose akart. Na mindegy. Szóval ebből a szempontból én tényleg elrugaszkodottnak mondanám, de ez mégsem ront a túlzottan a film élvezhetőségén. Az emberi kapcsolatok, beszéljünk itt bármilyen jellegűről, elég jól működnek. Nincs ordas nagy bullshit. A múlt és a jelen egymás mellett haladását pedig olyan ügyesen és ritmusosan használják ki evvel a tic-tac szerkezettel, hogy nehéz lenne nem végig izgulni. A történet messze megy, szűk látókörű és ignoráns, de jó vele tartani. Színészileg rendben van, a képi világ és a zene korrekt, szóval aki szereti a tesztoszteron túladagolást, annak uzsgyi beleugrani és lubickolni. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése