Annihilation

Expedíció
Alex Garland (2018)

A második megtekintés döntené el igazából, hogy melyik oldallal tudok együtt menni. Avval, amelyik azt mondatja velem, hogy Garland egy önfejű rendező, akinek rengeteg döntésével nem értek egyet, vagy avval, amelyikben vele tudok tartani egészen a vizuális orgia-szerű befejezésig. Sajnos inkább az első felé húzok, mert engem sok tényező zavart az Ex Machinában is. Mindenesetre a sci-fi wow érzés megvolt, a legeleje és a legvége tényleg felcsigázóan érdekes. Inkább egyszerű dolgok zavarnak. A beszélgetések nem valami érdekesek, egy csomó dolgot behoz, amiből végül semmi sem lesz, a karakterek elég mesterségesen összeszedettek (semmi életszerű nincs a közösségükben), a cselekedeteik pedig klisészerűen tipikusak (előre meg lehet mondani ki az aki be fog gőzölni stb.).


± A látványvilág nem annyira lenyűgöző, de korrekt munka.
– A zene egészen bénácska. Minek a gitár? Ide egy dús, experimentális, elektonikus guru kellett volna, kellően szabadjára engedve.
– Hát nem ez volt Natalie Portman élete szerepe. Miscastnak tartom, valahogy nagyon nem éreztem, hogy mit akar.

Pillanatok miatt, jelenetekért nagyon megéri, de az én szememben eléggé szétesik, nem egy erős kézben tartott munka. Valamiért mégis egy pozitívabb osztályzat felé hajlok, úgyhogy legközelebb már össze kell szednie magát Garlandnak, mert megnézheti magát.   7/10

+ Attól eltekintve, hogy miért is alakul úgy, hogy egyszerűen kipottyantanak valamit streamelni, elég más érzés így figyelni a kozösségi oldalakat egy hypeolt termék megjelenésekor, mert megközelítőleg mindenki azonnal nekiáll még aznap megnézni. Talán ez volt az első igazi össznépi nekiugrás. (Velem az élen egy koradélutáni megtekintéssel.) Érdekes jelenség.

Megjegyzések