2018. március 27.

The Lost City of Z

Z, az elveszett város
James Gray (2016)

Nem tudok mit kezdeni azzal a szituációval, amikor egy akár örök életére megvakuló, háborúból lábadozó katona, az ébredése után egyből azon siránkozik, hogy nem tud visszamenni a dzsungelbe (ahol egyébként jó régen volt már), miközben ott csücsül az ágya mellett szerető felesége és a három gyereke. Ez csak a jéghegy csúcsa, de helyzet az, hogy alapvető tényezőkre ignoránsan és rémesen manipulatívan bemutatott a történet, na meg főleg a középpontba állított férfi ember. Persze fingom nincs, hogy a valóságban milyen ember lehetett, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem ilyen, mert ilyen ember nincs. Amit látunk az egy nemes lélek, méretes egóval, de kellő érzékenységgel és lehengerlő karizmával, aminek köszönhetően minden területen, minden szituációban nyertesként szerepel, csakhát ugye a fránya sors. Illetve a film nem állítja ezt, de ez az egyoldalú bemutatás erre enged következtetni. Az árnyoldala összvissz egy magányosságát megpedzeni próbáló asszony, meg egy kamasz gyerek teljesen érthető nélkülözöttségének érzése. Na mindegy. A kalandokat, a megszállottságot illetően vannak szép pillanatok a filmben, különösen az első visszatérte utáni beszámoló jópofa (az ingliss hagyományok és szokások). Egyébként elvoltam vele, a történet érdekes, csak túl hosszú, túl lassú a tempó, a színjátszás meg vérszegény (Pattinson azért most is király). Következtetésként azt tudom levonni, hogy ennek a klasszikus felütésű, hollywoodi típusú, oldschool értékeket szem előtt tartó filmes vonalnak ma már nincs jövője. Élő, valósnak tűnő emberek kellenek és húsbavágó realitás.   5/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése