Taking Care of Business
Filofax, avagy a sors könyve (aka. Filofax)
Arthur Hiller (1990)
Igen, lehet, hogy helyenként ötletszerűek a szituációk, lehet, hogy nehezen indul be a cselekmény, és az addig túlsúlyban terpeszkedő Belushi féle - kissé öncélú - performanszba így nehéz belerázódni. De mégis! Kit érdekel, mikor kiválóan működik a buddy faktor? Meg amikor annyira szépen kijön a lépés az erkölcsi tanulságot és a szórakoztatás arányait illetően? Naív, persze, meg laza, könnyed és ennek megfelelően túlzó is, de legalább nem ostoba, mert szépen ki lett logikázva a keverés-kavarás. Aminek ráadásul - hála annak a magasságos égnek - még értelme is van. Nem égbekiáltó sületlenség a cselekmény, mint a hasonló filmek javában, mert pl. gondolkodó emberekként maguktól rájönnek a nők, hogy mi is történhetett a nagy kutyulásban. Ennek megfelelően cselekednek, nem kizárólag egy érzelmi töltöttség a szerepük a férfiak mellett. (Könyörgöm, miért olyan nehéz egy történetet így megírni?) Nagyon nagy pozitívum egyébként, hogy manapság rohadtul nem készülnek már ilyen filmek. Kortünet, korkörkép, kórkörkép, de mindnek kiváló. Azt azért látom, hogy nagyon vékony jégen táncol a stílust illetően. Se nem 100%-ig szórakoztatást célzó vígjáték, se nem komolyan vehető vicces, kalandos történet. Az a fajta film, amit csak a 80-as és a 90-es években lehetett elkészíteni. Érdekes, hogy ilyen lesajnált, nekem sokkal jobban tetszik, mint a kortársai java. 8/10
Arthur Hiller (1990)
Igen, lehet, hogy helyenként ötletszerűek a szituációk, lehet, hogy nehezen indul be a cselekmény, és az addig túlsúlyban terpeszkedő Belushi féle - kissé öncélú - performanszba így nehéz belerázódni. De mégis! Kit érdekel, mikor kiválóan működik a buddy faktor? Meg amikor annyira szépen kijön a lépés az erkölcsi tanulságot és a szórakoztatás arányait illetően? Naív, persze, meg laza, könnyed és ennek megfelelően túlzó is, de legalább nem ostoba, mert szépen ki lett logikázva a keverés-kavarás. Aminek ráadásul - hála annak a magasságos égnek - még értelme is van. Nem égbekiáltó sületlenség a cselekmény, mint a hasonló filmek javában, mert pl. gondolkodó emberekként maguktól rájönnek a nők, hogy mi is történhetett a nagy kutyulásban. Ennek megfelelően cselekednek, nem kizárólag egy érzelmi töltöttség a szerepük a férfiak mellett. (Könyörgöm, miért olyan nehéz egy történetet így megírni?) Nagyon nagy pozitívum egyébként, hogy manapság rohadtul nem készülnek már ilyen filmek. Kortünet, korkörkép, kórkörkép, de mindnek kiváló. Azt azért látom, hogy nagyon vékony jégen táncol a stílust illetően. Se nem 100%-ig szórakoztatást célzó vígjáték, se nem komolyan vehető vicces, kalandos történet. Az a fajta film, amit csak a 80-as és a 90-es években lehetett elkészíteni. Érdekes, hogy ilyen lesajnált, nekem sokkal jobban tetszik, mint a kortársai java. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése