Bring It On

Hajrá csajok!

Peyton Reed (2000)

Betegségek, miegymás miatt elég nehéz napokat éltem meg mostanában. Ráadásképpen ellenállhatatlan erővel és villámcsapás sebességével hasított belém a gondolat, hogy eleddig sosem szakítottam időt eme különlegesnek ígérkező filmélményre. Nos, tényleg nehéz hova tenni ezt az egészet. Konstans mit nézek?! érzés 98 percben. Egyfelől totál gáz a 90-es évek fíling. A hajak, a ruhák, a zenék, a beszédtémák, meg tulajdonképpen minden. Másrészt viszont ott a folyamatosan bekandikáló jel, hogy direkt lett túltolva. Ha a dramaturgiát, a forgatókönyvet, a film szerkezetét nézem, teljesen középszerű, ha a poénok minőségét, a sajátos hangulatot és a színjátszás mikéntjét, akkor nagyon érdekes. Kirsten Dunst pl. rohadt vicces, mert látszik hogy egy percre se veszi komolyan. Ez persze ilyen sok szereplőnél nem mondható el mindenkiről. Peyton Reed meg sajnos nem olyan jó rendező, hogy véghez vigyen egy átfogó társadalomkritikát saját ízzel, hogy igazi kultklasszikussá érhessen. Egy kis béna, mini Hajlakknak elmegy.   6/10