Threads

Fonalak
Mick Jackson (1984)

Letaglózó, de ambivalens film. Dokumentarista adatközlésekkel indít. Ezek a képre kiírt infók végig fontos, bemutató jellegű szerepet kapnak. Ezzel mutatják be egy lehetséges katasztrófa forgatókönyvét. Alapos munka; a rengeteg erős kép a kiváló vágással együtt veszettül hatásos. És szépen építették fel az elején a drámai oldalt is. Teljesen átélhető szerepekkel, remek színjátszással vezetnek fel számos releváns emberi történetet. Valamelyest távolságtartó, angolosan szürke stílussal, de teljesen filmszerűen. Koncepcionális hibának tartom, hogy a játékidő előrehaladtával ezt a drámai oldalt egyre jobban kiveszni hagyják. Túl nagyokat ugrunk az időben, és bár az érthető, hogy sok szereplőt nem tudunk követni (hiszen meghalnak baszki!), de így eléggé súlytalanná válik ebből a szempontból. Voltaképpen elveszik filmnek lenni és átvedlik dokunak. Lehet, hogy nem is akart igazán film lenni, de mivel az expozíció dramaturgiailag működik, később kötelező érvénnyel keletkezik hiányérzet. Főleg a borzalmasan erős (literally) középső szakasz után. Ott annyira eltalálták a tudományos alapokon nyugvó borzalmak audiovizuális ábrázolásának, a drámai sorsok bemutatásának és a nyers információk közlésében rejlő kegyetlen igazság arányát, hogy legszívesebben azonnal mentem volna peace medállal a nyakamban Putyin elé tüntetni. Illő lenne mindenkinek látnia egyszer az életében. Csak úgy a miheztartás végett.   7/10

– Hát van amikor tényleg nincs értelme egy digitális nagy felbontású felújításnak. Pl. egy ilyen 16 mm-re forgatott TV film esetében. Szép élesek lettek a nagy szemcsék, azt meg kell hagyni.