The Shape of Water

A víz érintése
Guillermo del Toro (2017)

Eleinte még úgy voltam vele, hogy rendben van, ez egy átlagos film, nem árt senkinek, valamiért felkapták, nem érdekel, elleszünk egymás mellett. Aztán jöttek a díjazások és egyre jobban felidegesített. Katalizátorként hatott a bennem felgyülemlő kérdésekre. Basszus, azért nézzünk már bele egy kicsit jobban! Felnőtteknek szóló mese, mondják, eleve mentegetve a könnyedségét és az elnagyoltságát. Mert ugye olyasmi, hogy egy ilyen top secret facilityben csak úgy ki-be járkálnak az emberek, az nem róható fel hibának. Meg persze az se, hogy a tágabb világ, hogy kik irányítanak és mik az érdekeik, nincs rendesen felépítve. Amit del Toro felvázol az nagyon banális. Vannak a rosszak (a csúnya hatalom), a még rosszabbak (az ellenség), a kettő közt ingázó ember, meg az okos pórnép (a jó munkás emberek), akiknek természetesen igazuk van, ők a morális iránytű meg minden.


Nagyobb baj, hogy érzelmi síkon egyáltalán nem működik. Készpénznek veszi a jajj de szerencsétlen sorsú, néma nő és a humanoid közötti szoros kötődést. Eleve az sincs kellően ábrázolva, hogy a nő miért ilyen határozott és tántoríthatatlan. Egyrészt az expozícióban egész elégedettnek tűnik az életével, másrészt én nem érzem, hogy indokolt lenne egy nálánál sokkal korlátozottabban párkapcsolat-kompatibilis (és nem mellesleg életképes, kommunikatív) kétéltűre való ráfanyalodás. Megsajnálja, szimpatizál, empatizál vele, megértem. De miért vonzódik hozzá? És miért kell erőltetni a fajok közötti szexet? Csak megválaszolhatatlan kérdéseket vet fel. A halember oldaláról meg kizárólag ürességet kapunk és némi macskaevést. Csodálatos eszme ez az egymásra találás, de csak önmagáért létezik, csak elfogadással validálható, értelmezni zsákutca.

Persze vannak pozitívumok is. Például itt van Michael Shannon, és hát ő Michael Shannon. Sally Hawkins játéka nem különösebben tetszik, de a bevállalósságát díjazom. A kivitelezés szép, de nem kiemelkedő. Desplat zenéje jópofa rutinmunka. Biztos rengeteg meló volt a cipőtartó szekrénnyel, meg az indokolatlanul koszos MINDENNEL, de azért pár helyen egész ócskának tűnnek az anyagok, túlrészletezetten művészies a design, unalmas a sok kúszó kamerabeállítás, nem egyszer előfordul bántó stúdióérzet, szóval azért ettől se kell elájulni.

Egy viccnek tartom, hogy ennyire bedőlnek ennek a kritikusok. Dorgáló, mindenki kapja be típusú osztályzat.   4/10


– Most akkor mi a fasz van a kopoltyúval? Miért kell ez? Mondtak ezzel valamit? Kitől? Hogyan? Minek?

Megjegyzések