Pauline à la plage

Pauline a strandon
Éric Rohmer (1983)

Roppant érdekes hangvételű film. Pár perc belerázódás után, kvázi döntéskényszer hatására, a két lehetséges opció közül egyértelmű, hogy mit választok. Nyomban fejest ugrok az eszméletlenül banális, szentimentálisan érzelmes, ám mégis energiától duzzadó, vibráló beszélgetésekbe. (A másik opció a háttértárolóról való azonnali likvidálás lett volna, low level format kíséretében.) Így megy ez. Néha dönteni kell, hogy tetszik e az embernek amit lát.

Ha már eldöntöttem, hogy én ezt szeretni fogom, utólag azzal tudom igazolni magam, hogy egy kiválóan megírt sztorit támogattam ezzel. Visszaadja a nyaralás különleges, felpörgetett, hedonizmusra ösztönző élményét. Ez nagyon ritka dolog filmen és sokkal komplexebb kérdés, mint elsőre tűnik. Visszaadja még az élet azon fontos ledöbbenését, hogy a felnőttek milyen kiábrándítóak, és ezzel kapcsolatban az elveszettség érzését is remekül prezentálja, amint a fiatalok a kényszerű szexuális érés problematikájával küzdenek (...és válnak pont ugyanolyan felnőtté maguk is). Ha úgy tetszik, irtó bénának tűnik mindenki és minden ábrázolt kapcsolat leegyszerűsíthető sztereotípiák találkozásának robbanása által keltett vicces/kínos/cuki/jópofa szituációk tömegének. De mégis van benne valami inspiráló, és az egyszerűségében meg lehet találni a fontos levonandó konzekvenciákat. Egyedi művészet ez, amiről végkövetkeztetésként annyit tudok csak mondani, hogy értékes, szép tükröt állít elénk, mint halandó, esendő, romantikus, elveszett, szeretetre vágyó emberek elé.   8/10