Gummo
Tétova lelkek
Harmony Korine (1997)
Harmony Korine egy roppant izgalmas figura. Egy öntörvényű, hóbortos, különc, akiről úgy tűnik talán az a legbiztosabb állítás, hogy sajátos életet él. A Letterman interjúk és ez a kis adalék alapján elveszettnek is lehetne ítélni, de azért ma már sokkal konszolidáltabbnak és szilárdabb jellemnek tűnik (feleség, gyerekek...).
Szakmailag a természetes tehetségét lehet elsősorban felfedezni. Mert aki ~19 évesen olyan forgatókönyvet ír, mint a híres/hírhedt Kids (nagy hatású kedvenc), az azért már önmagában is komoly elismerésért kiált. Valamiért úgy alakult, hogy másodjára, helyesebben első rendezésnek a katasztrofális Trash Humpers-t láttam tőle, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy eddig a pontig elég ambivalens érzéseket váltott ki belőlem. Ezen a botcsinálta Malick utánzat Spring Breakers se segített. Szóval nehéz belőni miféle lélek lakozhat benne. Többek között ezért is, illetve leginkább a visszataszító screenek miatt kerültem eddig a Gummot.
Nos. Jelentem, megnéztem. És most csak ámulok és bámulok. Mert a fentiek alapján nagyjából sejtheti az ember, hogy mire számítson, nade arra, hogy ez egy világraszóló mestermű legyen, arra azért álmomban sem gondoltam volna. Félreértés ne essék, ez egy szedett-vedett, klipekből, burjánzó ötletekből összetákolt, összefüggő történettel alig rendelkező, egy közeget/társadalmi réteget bemutatni kívánó fércmű. Vagyis, éppen az is lehet, hogy csak ezt a lecsúszott környezetet akarta elviccelni, meg telenyomni menő zenékkel, hogy kiélhesse magát (tényleg menők a zenék). Mert szerkezettelen és csapongó. De valahogy az én olvasatomban mégis tökéletesen összeáll. Akármennyi is a túlzás benne, kurvára igaznak érzem. Egyébként, honnan is tudhatnám én, ilyen távolságból, hogy mennyi valóság alapja lehetett akkor. Hogy a klasszikus film értelmezési módszerekkel nézve van e értelme, inkább arra hajlanék, hogy nem nagyon. Erről tanúskodik a film 19%-os Metascore értéke is.
Elbaszott, álomszerű narrációval oldalba rúgva, lelki és testi sérült emberek, fogalmatlan idióták szerencsétlenkedése. Körülbelül ennyi. A felszínen olyanokról szól, akikről talán még egy film se szólt. Ám valójában, ez az egész ösztönös, szívből jövő tárlatvezetés (a világ legszomorúbbnak tűnő vidékéről), közben mégis inkább rólunk szól. Emberektől, úgy általában. Hogy valójában mindannyian szerencsétlen, tébolyultak vagyunk, akik keresik magukat ezen a tetves világon. Csak vannak, akik jobb helyre születtek, és nem mondott le róluk a születésüknél fogva a kormány, a társadalom és a családjuk egyszerre... Most mit mondhatnék még? Egy teljesen egyedi csoda ez a film. 9/10
Szakmailag a természetes tehetségét lehet elsősorban felfedezni. Mert aki ~19 évesen olyan forgatókönyvet ír, mint a híres/hírhedt Kids (nagy hatású kedvenc), az azért már önmagában is komoly elismerésért kiált. Valamiért úgy alakult, hogy másodjára, helyesebben első rendezésnek a katasztrofális Trash Humpers-t láttam tőle, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy eddig a pontig elég ambivalens érzéseket váltott ki belőlem. Ezen a botcsinálta Malick utánzat Spring Breakers se segített. Szóval nehéz belőni miféle lélek lakozhat benne. Többek között ezért is, illetve leginkább a visszataszító screenek miatt kerültem eddig a Gummot.
Nos. Jelentem, megnéztem. És most csak ámulok és bámulok. Mert a fentiek alapján nagyjából sejtheti az ember, hogy mire számítson, nade arra, hogy ez egy világraszóló mestermű legyen, arra azért álmomban sem gondoltam volna. Félreértés ne essék, ez egy szedett-vedett, klipekből, burjánzó ötletekből összetákolt, összefüggő történettel alig rendelkező, egy közeget/társadalmi réteget bemutatni kívánó fércmű. Vagyis, éppen az is lehet, hogy csak ezt a lecsúszott környezetet akarta elviccelni, meg telenyomni menő zenékkel, hogy kiélhesse magát (tényleg menők a zenék). Mert szerkezettelen és csapongó. De valahogy az én olvasatomban mégis tökéletesen összeáll. Akármennyi is a túlzás benne, kurvára igaznak érzem. Egyébként, honnan is tudhatnám én, ilyen távolságból, hogy mennyi valóság alapja lehetett akkor. Hogy a klasszikus film értelmezési módszerekkel nézve van e értelme, inkább arra hajlanék, hogy nem nagyon. Erről tanúskodik a film 19%-os Metascore értéke is.
Elbaszott, álomszerű narrációval oldalba rúgva, lelki és testi sérült emberek, fogalmatlan idióták szerencsétlenkedése. Körülbelül ennyi. A felszínen olyanokról szól, akikről talán még egy film se szólt. Ám valójában, ez az egész ösztönös, szívből jövő tárlatvezetés (a világ legszomorúbbnak tűnő vidékéről), közben mégis inkább rólunk szól. Emberektől, úgy általában. Hogy valójában mindannyian szerencsétlen, tébolyultak vagyunk, akik keresik magukat ezen a tetves világon. Csak vannak, akik jobb helyre születtek, és nem mondott le róluk a születésüknél fogva a kormány, a társadalom és a családjuk egyszerre... Most mit mondhatnék még? Egy teljesen egyedi csoda ez a film. 9/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése