Moonstruck
Holdkórosok
Norman Jewison (1987)
Talán azt is elég lenne elmondani erről a filmről, hogy sokszor hangos nevetésre ösztökélt, pedig egyedül néztem otthon és hát egyáltalán nem szoktam külsőleg manifesztálódó fizikai reakciókat produkálni filmnézés közben. Roppant szellemes film. Nemcsak azért, mert elképesztő szinten műveli a Cage és sok mellékszereplő által állandóan elkövetett, szinte szürrealitásba hajló, feloldozó jellegű, mindent zárójelbe helyező poénkodást, hanem elsősorban azért, mert az egész mű az oldschool romantikus komédia, mint műfaj, rettentő pontosan kidolgozott kifigurázása. Ám érdekes módon úgy, hogy közben mégis validálja is egyszerre. Mert minden egyes szituáció elnyűtt és rém ismerős valahonnan, de olyan nincs, hogy ne lenne benne valamilyen csavar. Cinikus és ironikus, de közben jópofa és melegszívű. Túlzó, de közben vibrálóan élő és élhető. Szinte nem is létezhetne ilyen.
Úgy képzelném el, hogy a forgatás egy inspiráló, remek hangulatban telt haverkodás, improvizálgatás lehetett. Csak ha utánaolvas az ember, kiderül, hogy inkább lehetett borzalmas élmény, és az egészből csak Norman Jewison tudta, hogy mi fog kisülni. Akárhogy is, John Patrick Shanley írása kiváló alapot nyújt. Minden összeáll, minden mellékszereplőnek van érdemi hozzáadott értéke és összességében egy igencsak átgondolt és egységes mű képét adja. Sokkal összetettebb mint elsőre tűnik. Minél többet gondolkodok rajta, annál inkább erősödik bennem, hogy igazából mesterinek is mondhatnám. Kiváló szórakozás, vígjáték at its best. 8/10
+ Cher nagyon jó nő volt. Igazán kár és egyszerre érthetetlen is, hogy nem volt elégedett magával.
Norman Jewison (1987)
Talán azt is elég lenne elmondani erről a filmről, hogy sokszor hangos nevetésre ösztökélt, pedig egyedül néztem otthon és hát egyáltalán nem szoktam külsőleg manifesztálódó fizikai reakciókat produkálni filmnézés közben. Roppant szellemes film. Nemcsak azért, mert elképesztő szinten műveli a Cage és sok mellékszereplő által állandóan elkövetett, szinte szürrealitásba hajló, feloldozó jellegű, mindent zárójelbe helyező poénkodást, hanem elsősorban azért, mert az egész mű az oldschool romantikus komédia, mint műfaj, rettentő pontosan kidolgozott kifigurázása. Ám érdekes módon úgy, hogy közben mégis validálja is egyszerre. Mert minden egyes szituáció elnyűtt és rém ismerős valahonnan, de olyan nincs, hogy ne lenne benne valamilyen csavar. Cinikus és ironikus, de közben jópofa és melegszívű. Túlzó, de közben vibrálóan élő és élhető. Szinte nem is létezhetne ilyen.
Úgy képzelném el, hogy a forgatás egy inspiráló, remek hangulatban telt haverkodás, improvizálgatás lehetett. Csak ha utánaolvas az ember, kiderül, hogy inkább lehetett borzalmas élmény, és az egészből csak Norman Jewison tudta, hogy mi fog kisülni. Akárhogy is, John Patrick Shanley írása kiváló alapot nyújt. Minden összeáll, minden mellékszereplőnek van érdemi hozzáadott értéke és összességében egy igencsak átgondolt és egységes mű képét adja. Sokkal összetettebb mint elsőre tűnik. Minél többet gondolkodok rajta, annál inkább erősödik bennem, hogy igazából mesterinek is mondhatnám. Kiváló szórakozás, vígjáték at its best. 8/10
+ Cher nagyon jó nő volt. Igazán kár és egyszerre érthetetlen is, hogy nem volt elégedett magával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése