Climax
Eksztázis
Gaspar Noé (2018)
Noé a Visszafordíthatatlannal életem egyik legintenzívebb, legletaglózóbb filmélményét szolgáltatta, ám aztán cserben hagyott. Már abban is vaskosan tetten érhető ugyanaz az ego vezérelte nagyzoló pökhendiség, ami a későbbi műveit nehezen emészthetővé teszi. Ott mégis volt annyira erős a történet és annyira hibátlan a kivitelezés, hogy képes vagyok elnézni neki. Az Enter the Voidot még nagyon próbáltam szeretni. Az elképesztő vállalását, a lenyűgöző vizuális kivitelezést azóta is mélyen tisztelem. Viszont ha valaki most azt mondaná, hogy azonnal újra kell néznem, kapásból rávágnám, hogy mennyiért. Szóval nagyon tud a fickó, csak kicsit mindig túllő a célon.
Nem tudja levetkőzni magát most sem, a Climax is ugyanúgy sok és ugyanúgy direkt az arcodba tolja a felsőbbrendűségét. A precíz kiszámítottság által elkerülhetetlenül túlgerjesztett hűvösség körbelengi az ábrázolni kívánt káoszt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellentétek kioltják egymást. Minden túlzásnak tűnik, egy játéknak, súlyok nélkül. Viszont vele lehet menni. A virtuóz módon hosszú jelenetek, a kiváló koreográfia, a karizmatikus szereplők és az elképesztően csodálatos soundtrack felett nem lehet elsiklani. Bármennyire is zavar Noé lenéző kimértsége, azért javarészt piszkosul élveztem. 7/10
Gaspar Noé (2018)
Noé a Visszafordíthatatlannal életem egyik legintenzívebb, legletaglózóbb filmélményét szolgáltatta, ám aztán cserben hagyott. Már abban is vaskosan tetten érhető ugyanaz az ego vezérelte nagyzoló pökhendiség, ami a későbbi műveit nehezen emészthetővé teszi. Ott mégis volt annyira erős a történet és annyira hibátlan a kivitelezés, hogy képes vagyok elnézni neki. Az Enter the Voidot még nagyon próbáltam szeretni. Az elképesztő vállalását, a lenyűgöző vizuális kivitelezést azóta is mélyen tisztelem. Viszont ha valaki most azt mondaná, hogy azonnal újra kell néznem, kapásból rávágnám, hogy mennyiért. Szóval nagyon tud a fickó, csak kicsit mindig túllő a célon.
Nem tudja levetkőzni magát most sem, a Climax is ugyanúgy sok és ugyanúgy direkt az arcodba tolja a felsőbbrendűségét. A precíz kiszámítottság által elkerülhetetlenül túlgerjesztett hűvösség körbelengi az ábrázolni kívánt káoszt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellentétek kioltják egymást. Minden túlzásnak tűnik, egy játéknak, súlyok nélkül. Viszont vele lehet menni. A virtuóz módon hosszú jelenetek, a kiváló koreográfia, a karizmatikus szereplők és az elképesztően csodálatos soundtrack felett nem lehet elsiklani. Bármennyire is zavar Noé lenéző kimértsége, azért javarészt piszkosul élveztem. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése