Wildlife
Vadon
Paul Dano (2018)
Nocsak, nocsak. Paul Dano és az ultracukifelesége párja (Zoe Kazan), mikre nem képesek együtt! Utóbbi írt már filmet, amolyan közepesen érdekeset. Abban együtt játszottak, tehetséges rendezőpáros irányítgatta őket, mégsem vált emlékezetessé. Nem vállaltak nagyot akkor sem, de most sem. Nem ettől érdekes! És ez egyben a nagy veszte is a produkciónak, mert ha van olyan film, ami a tömött filmes mezőnyben való méltatlan elsikkadásra termett, hát az a Wildlife.
Ha azt nézzük, semmivel nem több egy átlagos párkapcsolattal foglalkozó, tucatjával készülő drámánál. Láttán nem ébredünk nagy revelációra, viszont egész érdekes megvilágításba helyezi egy kis család mibenlétét. Egy pár széttartó feleinek motivációit, átalakulását, rossz és jó döntéseiket, a kiútkeresésüket láthatjuk, nameg mindezek a gyerekre való hatását. Határozott egyéniségek, akik a körülmények és a társadalmi elvárások nyomása miatt nem támogatják meg kellő munkával a szerelemük átalakulását, majd elkerülhetetlenül a válás pályájára kerülnek. Sok ilyet láttunk már, de ilyen kevés szereplővel, ilyen fókuszált, szép karakterívekkel megírtat nem gyakran.
+ Egyedi hangulatot teremtenek ezzel az őszt idéző, örök melankóliára kárhoztatott, ritkán lakott, hűvös vidékkel. Drapp, sárga, barna, szürke, bézs. Szomorúság, beletörődés, elfogadás, továbblépés, keserédes folytatás.
+ Kiváló színészi alakítások, nagyszerű fényképezés, okosan használt zene.
A hatásvadászat pedig egyetlen jelenet erejéig érhető csak tetten. A legutolsó, teljesen kiszámítható családi portrékészítésnél. De mind inkább jár az agyam rajta, annál helyénvalóbbnak érzem. Egy szép összegzése annak, hogy mivé alakult át a toxikussá vált kapcsolat. Hogy a gyerek milyen érett fejjel szereti őket, hogy a szülők teljesen átadják magukat az egyetlen megmaradt közös érdeknek (a gyereknevelésnek), hogy a néző egy határozott, pozitív üzenetet kap útravalóul. Elegánsnak is mondható. 8/10
Paul Dano (2018)
Nocsak, nocsak. Paul Dano és az ultracuki
Ha azt nézzük, semmivel nem több egy átlagos párkapcsolattal foglalkozó, tucatjával készülő drámánál. Láttán nem ébredünk nagy revelációra, viszont egész érdekes megvilágításba helyezi egy kis család mibenlétét. Egy pár széttartó feleinek motivációit, átalakulását, rossz és jó döntéseiket, a kiútkeresésüket láthatjuk, nameg mindezek a gyerekre való hatását. Határozott egyéniségek, akik a körülmények és a társadalmi elvárások nyomása miatt nem támogatják meg kellő munkával a szerelemük átalakulását, majd elkerülhetetlenül a válás pályájára kerülnek. Sok ilyet láttunk már, de ilyen kevés szereplővel, ilyen fókuszált, szép karakterívekkel megírtat nem gyakran.
+ Egyedi hangulatot teremtenek ezzel az őszt idéző, örök melankóliára kárhoztatott, ritkán lakott, hűvös vidékkel. Drapp, sárga, barna, szürke, bézs. Szomorúság, beletörődés, elfogadás, továbblépés, keserédes folytatás.
+ Kiváló színészi alakítások, nagyszerű fényképezés, okosan használt zene.
A hatásvadászat pedig egyetlen jelenet erejéig érhető csak tetten. A legutolsó, teljesen kiszámítható családi portrékészítésnél. De mind inkább jár az agyam rajta, annál helyénvalóbbnak érzem. Egy szép összegzése annak, hogy mivé alakult át a toxikussá vált kapcsolat. Hogy a gyerek milyen érett fejjel szereti őket, hogy a szülők teljesen átadják magukat az egyetlen megmaradt közös érdeknek (a gyereknevelésnek), hogy a néző egy határozott, pozitív üzenetet kap útravalóul. Elegánsnak is mondható. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése