Egy nap

Szilágyi Zsófia (2018)

Pár év csúszással, de hozzánk is megérkezett a hiperrealista, kelet-európai, kisember-dráma. Az itteni filmkedvelők kedvence, mert pont arról a társadalmi rétegről szól, amelyhez tartozik (én is). Az értelmiségi középosztály, aki nehezen boldogul és közben még családi problémái is vannak. (Hogy képzeli?)

Az alap szituációt, a karaktereket nagyon adom, a gyerekeket különösen. A hétköznapi szituációk kiköpött azok, amikben nap mint nap én is taposok. Maga a történet viszont nem érint meg igazából. Elég messze van egy Ünnepek után vagy egy Anyai szívhez képest. Nincs átütő erő, pedig a megvalósítással nem nagyon van baj. Valami fals hangot vélek felfedezni a kapcsolatokban, nekem Szamosi Zsófia se meggyőző és végeredményben ez egy kicsit üres érzésként csapódik le bennem a visszafogott lezárással. Ebben a rohadék melegben nincs energiám jobban kielemezni, de az igazság az, hogy már napok óta kerülgetem ezt a rövidke recenziót is, mert nem igazán hoz lázba. :( Pedig összességében ez egy remek fejlemény a magyar filmezésben.   7/10