Blaze
Ethan Hawke (2018)
Film egy zenészről, aki egyszer csak a szerepében ragadt. Szerencsétlenségére a szerepe az volt, hogy romantikus céloktól vezérelve, az alkohol bűvöletében éljen, majd lézengő semmittevéssel váljon az eredendően tehetséges, szép reményű sorsának porhüvelyévé. Izgi mi? Az ilyen valós emberek életéből szőtt karakterdrámáknál mindig felmerül benne a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen lehetett e pl. egy beszélgetés a kedvesével. Vajon a valóságban is ilyen folyamatosan dörmögte a szépelgő, szórakozott dumát, vagy voltak tiszta, emberi pillanatai is? Mivel jelen esetben maga a kedves által megírt memoár az alap mű, illetve a forgatókönyvet is ő írta együtt Hawke-kal, gondolom igen. A rossz hír az, hogy ettől még nem lesz szimpatikusabb a szememben sem az ember, sem a zenéje. A tehetségét mondjuk nem firtatom.
Olybá tűnik, hogy Ethan Hawke és Sybil Rosen tulajdonképpen Blaze Foley életvitelének esszenciáját akarták vászonra vinni, vagyis az ő furcsa jelensége által keltett hangulatot próbálták átadni. Mivel ezt több mint két órában, egy megkérdőjelezhetően szétszabdalt szerkezettel együtt egész komoly kihívást jelent megemészteni, koncepcionális problémának tartom, hogy nem jó fél órával rövidebb a játékidő. Egyébként ehhez erősen hozzájárul a rémesen nyomasztó, félhomályra sötétített, sárgás színezetű képi világ is. Sose értettem az ilyet... Mindenesetre végig lekötött, kíváncsi voltam, érdekelt és végül több lettem tőle. Kár, hogy túl lett gondolva. 6/10
+ Alia Shawkat irtó cuki.
Film egy zenészről, aki egyszer csak a szerepében ragadt. Szerencsétlenségére a szerepe az volt, hogy romantikus céloktól vezérelve, az alkohol bűvöletében éljen, majd lézengő semmittevéssel váljon az eredendően tehetséges, szép reményű sorsának porhüvelyévé. Izgi mi? Az ilyen valós emberek életéből szőtt karakterdrámáknál mindig felmerül benne a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen lehetett e pl. egy beszélgetés a kedvesével. Vajon a valóságban is ilyen folyamatosan dörmögte a szépelgő, szórakozott dumát, vagy voltak tiszta, emberi pillanatai is? Mivel jelen esetben maga a kedves által megírt memoár az alap mű, illetve a forgatókönyvet is ő írta együtt Hawke-kal, gondolom igen. A rossz hír az, hogy ettől még nem lesz szimpatikusabb a szememben sem az ember, sem a zenéje. A tehetségét mondjuk nem firtatom.
Olybá tűnik, hogy Ethan Hawke és Sybil Rosen tulajdonképpen Blaze Foley életvitelének esszenciáját akarták vászonra vinni, vagyis az ő furcsa jelensége által keltett hangulatot próbálták átadni. Mivel ezt több mint két órában, egy megkérdőjelezhetően szétszabdalt szerkezettel együtt egész komoly kihívást jelent megemészteni, koncepcionális problémának tartom, hogy nem jó fél órával rövidebb a játékidő. Egyébként ehhez erősen hozzájárul a rémesen nyomasztó, félhomályra sötétített, sárgás színezetű képi világ is. Sose értettem az ilyet... Mindenesetre végig lekötött, kíváncsi voltam, érdekelt és végül több lettem tőle. Kár, hogy túl lett gondolva. 6/10
+ Alia Shawkat irtó cuki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése