Wild Rose

Tom Harper (2018)

Karizma. Mindig mondom. Egy film nagysága sokszor dől el a benne szereplők kisugárzásán. Ezért szeretik annyian a, teszem azt, akár béna színészi képességekkel megáldott, ám mégis karizmatikus karakterszínészeket. Gondolok itt mondjuk a 80-as évek akciófilmjeinek gonoszaira... Itt meg egy borzalmas embert vagyunk kénytelenek végig követni, ahogy vállalható szintre küzdi magát. Rossz nézni ahogy él, rossz nézni ahogy hibát hibára halmoz és ahogy elhanyagolja a gyerekeit. Utálom nézni, dühöngök magamban, de nem bírom levenni róla a szemem. Jessie Buckley elviszi a hátán ezt a végére váratlanul csöpögőssé váló tanmesét. Félreértés azért ne essék, ő nem csak karizmatikus, hanem rettentő tehetséges színész is... Voltaképpen tényleg elég ismerős és sematikus a történet, de mivel van egy ilyen jolly joker főszereplője, modern eszközökkel adja elő a kiforrott dramaturgiáját, autentikusnak ható környezetet mutat be részletekbe menően és ráadásul tele van érdekes mellékszereplővel, ép eszű ember nem tudja nem megadni magát neki. Mindig az jut eszembe ilyenkor, hogy a való életben milyen messziről kerülném ezt az embert, itt meg hogy csöpögök, mikor a lánya csodálva nézi a végén az előadását. Cinema magic. Nincsenek hibái, de így sajnos nem ér többet, mint egy nagyon jó.   7/10

Megjegyzések