Spider-Man: Far from Home

Pókember: Idegenben
Jon Watts (2019)

A mozizás haldoklik, a haldokló vérét a Disney nevű szörnyeteg csapolja. Lehet ezt nem szeretni (általában meg is ragadom az alkalmat), hiszen objektíven nézve, a szándékokat vizsgálva, a művészi értékek terjedésének és érvényesülésének esélyét szem előtt tartva, egyértelműen rossz irányba halad a világ első számú filmes ipara. Persze mindig is a pénzről szólt, mindig is arról fog szólni, de ennél azért bőven el lehetne képzelni egészségesebb piacot.


Ha konkrétan a hosszú Marvel sorozat egészét nézem, kissé más kép él a szememben. Egyre kíméletlenebb profizmus, egyre kevesebb hiba, egyre inkább a középszerűség felé tartanak a filmjeik. Ha átlagolva nézem. Mert ebből a Russo tesók zárófilmjei erősen kilógnak felfelé. (Ki gondolta volna anno?) Szóval ebbe az átlagba tökéletesen belesimul az új pókember film. Simán meglettem volna nélküle, de egész jól elszórakoztatott. Elment vele az idő, láthattam Marisa Tomei-t, nevettem, sírtam, megdöbbentem, de mély nyomot nem hagyott bennem. Korrekt, jópofa, van szíve, de közben súlytalan és hát ne féljünk kimondani, kíméletlenül összelopkodott. Nem tudom nagyon szeretni, ám a létezésével sincsen gondom.   6/10

Megjegyzések