Light of My Life

Casey Affleck (2019)

Aki látta anno a The Road-ot, annak a Light of My Life nézése közben nyilván mardosta az agytekervényeit a gondolat, hogy micsoda nyúlás, plágium, rémtett, amit Casey Affleck véghezvitt. Pár pillanatra tényleg túl soknak tűnik a hasonlóság a játékidő elején, de aztán olyan könnyen bele lehet feledkezni, hogy én speciel végül teljesen túl is léptem az összehasonlítgatáson. Megemlíteni azért meg kell.

Szóval a helyzet inkább az, hogy Casey Affleck az utóbbi időben rohadtul ráérzett a mozikészítés ízére, és ebben filmben ez úgy mutatkozik meg, hogy kimagasló minőségben játszik, ír és rendez. Egyszerre. Róla szól, illetve hát társadalmi problémákról, a család mibenlétéről, egy igen izgalmas és alaposan átgondolt, ám kevés adott információval gazdálkodó, posztapok drámában. Az apa-lánya kapcsolat megérintő, szépen vezeti el a nézőt a végső konklúzióhoz. Tele van Tarantinoi mércével is mérhető hosszúságú, intim társalgásokkal, közben meg rövid, velőig ható akciójelenetekkel tagolja. Érzékeny, realista dráma, inspiratív fikciós környezetben. Nekem ennél nem kell több, kilóra megvett, bitang mód élveztem.   8/10