Table 19

A 19-es asztalnál ülők
Jeffrey Blitz (2017)

Szóval az úgy volt, hogy a karácsonyi szünetben volt pár napunk a gyerekek nélkül, és mivel a hirtelen érkező, nem megszokott szabad idővel képtelen mit kezdeni az ember, mi mondjuk bolondságokat műveltünk. Like bugyuta filmek megnézése. Ebbe csak úgy belenézett a jobbik felem, én meg ott ragadtam vele. Végül csak én néztem végig, na de nem azért mert annyira csodás. Közel sem. Életszerűtlen, túl messzire megy, stb., viszont van egy olyan tulajdonsága, hogy jópofa. Kellett nekem egy kis jópofaság azt hiszem. A szíve amúgy a helyén van, de nincs rendesen megírva ahhoz, hogy végig élhető legyen. Nem következik egyértelműen egyik jelenetből a másik, ami igen nagy gond, mert még ez a szög egyszerű, cukormázas dramaturgia sem működik megfelelően. Párszor hangosan felnevettem a tényleg vicces karakterein, ami azért elég nagy szó, mert nem nagyon szoktam ilyet. Úgyhogy haragudni azt nem tudok rá, de senkinek nem javaslom, hogy megnézze.   5/10

– Anna Kendrick mit keres egy ilyen eleve halálra ítélt filmben?