Hwanghae
A Sárga-tenger (The Yellow Sea)
Hong-jin Na (2010)
Film egy olyan világról, amelyben az alvilág szereplői számára a késen kívül minden modern, testi sértésre alkalmas eszköz ismeretlen. / Film egy olyan világról, amelyben a maffiatagok a szervezeten belül betöltött szerepükhöz mérten bírnak egyre több sérülést.
Na jó, a viccet félretéve, ez egy film egy lúzerről, akiről a maffiától való menekülés közben derül ki, hogy egy túlélőbajnok. Szokták mondani, hogy csak egy kis környezetváltozás kell az embernek, na ez a történet pont erről szól. Hát csak nem sikerül komolyan hozzáállnom... De megvan az okom rá! Mert nem kicsit vagyok meglepődve. Vagy azért, mert hogy Hong-jin Na mennyit tudott ezután fejlődni a Goksung elkészítéséig, vagy azon, hogy egyáltalán hogy lehetséges, hogy ugyanaz az ember felel ezért a két filmért. Ezt majd még eldöntöm.
Eleinte egész jó sodrása van, tetszik, úgy legalább a 1/3-ig szépen alakul a feszültség és az izgalom faktor. Ám aztán akkora pörgésbe kezd, meg abszurd időkezelésbe, hogy azt abszolút nem láttam jönni. Tucatszám hullanak a béna, név és arc nélküli maffia verőlegények, de ez szinte egy mellékes pont, mert a végére úgyis gyakorlatilag teljesen kiírtja magát az egész szereplőgárda. Túl sok a fordulat, túl hosszú a játékidő (director's cutot néztem) és túl elrugaszkodottá válik. Az autós üldözés környékére már annyira túlpörgeti a kamerakezelést, hogy alig lehet követni. De ez hagyján! Mert utána már akkor is köröz, meg ráng a kamera, amikor csak egy ember arcát nézzük. Nincs kellő humor benne, életszerűtlen, fókusztalan (a rendőrök minek voltak benne egyáltalán?). Elég nagy csalódás ez így. 5/10
Hong-jin Na (2010)
Film egy olyan világról, amelyben az alvilág szereplői számára a késen kívül minden modern, testi sértésre alkalmas eszköz ismeretlen. / Film egy olyan világról, amelyben a maffiatagok a szervezeten belül betöltött szerepükhöz mérten bírnak egyre több sérülést.
Na jó, a viccet félretéve, ez egy film egy lúzerről, akiről a maffiától való menekülés közben derül ki, hogy egy túlélőbajnok. Szokták mondani, hogy csak egy kis környezetváltozás kell az embernek, na ez a történet pont erről szól. Hát csak nem sikerül komolyan hozzáállnom... De megvan az okom rá! Mert nem kicsit vagyok meglepődve. Vagy azért, mert hogy Hong-jin Na mennyit tudott ezután fejlődni a Goksung elkészítéséig, vagy azon, hogy egyáltalán hogy lehetséges, hogy ugyanaz az ember felel ezért a két filmért. Ezt majd még eldöntöm.
Eleinte egész jó sodrása van, tetszik, úgy legalább a 1/3-ig szépen alakul a feszültség és az izgalom faktor. Ám aztán akkora pörgésbe kezd, meg abszurd időkezelésbe, hogy azt abszolút nem láttam jönni. Tucatszám hullanak a béna, név és arc nélküli maffia verőlegények, de ez szinte egy mellékes pont, mert a végére úgyis gyakorlatilag teljesen kiírtja magát az egész szereplőgárda. Túl sok a fordulat, túl hosszú a játékidő (director's cutot néztem) és túl elrugaszkodottá válik. Az autós üldözés környékére már annyira túlpörgeti a kamerakezelést, hogy alig lehet követni. De ez hagyján! Mert utána már akkor is köröz, meg ráng a kamera, amikor csak egy ember arcát nézzük. Nincs kellő humor benne, életszerűtlen, fókusztalan (a rendőrök minek voltak benne egyáltalán?). Elég nagy csalódás ez így. 5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése