2012. augusztus 13.

There Will Be Blood

Vérző olaj
Paul Thomas Anderson (2007)

Paul Thomas Andersonról nem lehet elmondani, hogy csak a bevált recept szerint készítené filmjeit. Mondjuk annyira nem ugrál a stílusok között mint Danny Boyle, de alkotott már korábban a sokszereplős, pörgős korrajz (Boogie Nights), a hosszú, elgondolkodtató életképekkel operáló katyvasz (Magnolia) és a furcsa emberről készült, furcsán vicces (Kótyagos szerelem) kategóriában is. (A Szerencse zsoldosai-t még nem láttam.) Ebben persze semmi különleges nem lenne, ha nem lenne mindegyik eszméletlen jó, de ezek bizony azok. Olyan természetességel alakítja stílusát a kívánt hatás elérése okán, amit csak igen kevesen tudtak előtte megcsinálni ever.


Történt mindez 2007-ig. Aztán mindenhonnan a Vérző olajról lehetett hallani, mint az egyik kötelező jelleggel megtekintendő kritikuskedvencről. Hát engem is megvett. Most a The Master kampány hajrája miatt vettem elő megint, és ha lehet még jobban tetszett, mint elsőre. Mitől olyan különleges ez a film? Attól, hogy halálosan komolyan veszi magát és cseppet sem válik nevetségessé. Ez talán az egyik legnagyobb létező filmes kihívás és P. T. A. ezt is abszolválja. Csavar egy jó nagyot és Daniel Day Lewis (felesleges bármilyen jelzőt keresni rá) vezényletével, Paul Dano asszisztálásával bemutatja az emberi természet olyan szegleteit, amiről mindannyian tudjuk, hogy létezik, de senki nem akar tudomást venni róla, főleg nem szembesülni vele. A pofánkba tolja, kegyetlenül az orrunk alá dörgöli világunk milyenségét és a vége főcím alatt mintegy kinevet minket, ahogy táncolunk a füttyentésére, vagyis épp átérezzük Brahms tökéletesen kiválasztott zenéjének jelentését. Elkészültében vált klasszikussá.   9/10

4 megjegyzés :

  1. Az egyik kedvenc filmem a Vérző olaj. Imádom. Tökéletes módon beszéli el a szakrális világ halálát és a materializmus (kapitalizmus) születését.

    A film utolsó negyed óráját annyiszor láttam már, hogy kívülről tudom. Részegen el szoktam mondani a haverjaimnak... (angolul!) :)

    VálaszTörlés
  2. Na! Remek. :) Azt meghallgatnám. :D
    Igen, a film alapján akár egy határvonalat is húzhatnánk a pénzvilág végleges térnyeréséhez, mikor Eli meghal. És ha már itt tartunk akkor megemlítem még a 2007-es megjelenést. Jobbkor tán nem is készülhetett volna el. Szvsz sokat dob a film jelentőségén és P.T.A., mint félisten megítélésén.

    VálaszTörlés
  3. Sokad dob. Én is ettől a filmtől kezdve kezdtem el jobban foglalkozni a munkáival behatóbban és arra jöttem rá, hogy az egyik legkiválóbb fiatal rendező, akitől még sokat szeretnék látni. Másik nagy kedvencem tőle amúgy a Magnólia, de az sokak számára tényleg eléggé befogadhatatlan, ezt elismerem. Egyébként nagyon szépen össze van rakva a mű és a színészek is remekül alakítanak benne. Főleg Tom Cruise. ;)

    VálaszTörlés
  4. A Magnóliát sokáig a kedvencemnek tartottam, főleg az elgondolkodtató, nehezen értelmezhető mivolta miatt. Akkoriban rá voltam kattanva az ilyenekre. Ma már kicsit mást keresek a filmekben, de szívesen gondolok vissza rá és újra is nézném, ha nem lenne olyan rohadt hosszú. :D Nehéz időt találni rá.
    Tom Cruise-t, mint embert nagyon nem bírom, de sose firtattam színészi képességeit és ebben a filmben szerettem a legjobban. De közrejátszik az is, hogy valószínűleg eléggé fekszik neki ez a szerep. :P

    VálaszTörlés