2013. január 5.

Berberian Sound Studio

Peter Strickland (2012)

A '12-es év nagy reménysége, amit némelyek várakozáson felül magasztaltak. Ez persze alapból megnehezítette a dolgát, így tényleg nagyon jónak kellett volna lennie. Hogy mi az amiért szerintem inkább csak egy Lynch wannabe, mint székhez szegező mestermű? Mert én bizony találóbbnak érzem Lynchez hasonlítani, mint a a sokat emlegetett olasz horrorokhoz.


Ahogy kezdődik és a rendes főcím helyett a filmben készülő film főcíme megy, a módfelett találó zene és az ügyesen használt képi világ hatására, kezdtem érezni, hogy meglehet az a fíling. Aztán csak vártam, hogy izguljak az egyébként remek Toby Jones-ért és nem ment. Ekkor jutott eszembe, hogy mennyire törékeny egy film szerethetősége. Mert hiába a csodás fényképezés, vágás, az alaphelyzetben érdekfeszítő történet, a szokatlan téma és a szimpatikus főszereplő, egyszerűen nem tudom megszeretni. A helyszínek nem tetszenek, a producer és a rendező témája nincs kibontva és misztikusnak misztikus ugyan, de hát elkalandoztam közben. Lynch ebben volt a nagy profi. Folyamatosan adagolta a nézőnek amit kellett és annyira odaszögezte, hogy az csak szegény azon bírt gondolkodni mi alakulhat ki a masszából. Szégyen, nem szégyen (talán ebben az esetben nem), nekem nem esett le mit kéne átlátnom, miért vált át a hang, mi van a levéllel, mi a film és mi a filmbéli film... De ott eszi a fene, nem is lett volna muszáj érthetőbbnek lennie, maga az út a fontos ugye. Szerintem kár érte, de ezzel vizuális típusoknak és horrorkedvelőknek is érdemes lehet megpróbálkozni, mert bárkinek beüthet.   5/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése