Magic Mike

Steven Soderbergh (2012)

Furcsállnám, ha Soderbergh évi két film készítése mellett valami maradandót tudna alkotni. Talán a korai visszavonulása után, egy más hozzáállással visszatér és nekilát valami nagynak. Vagy nem. Viszont hibázni, a fene egye meg, most se tud. Pedig nagyon ellenszenves téma, nehezen is vettem rá magam, hogy megnézzem. Volt még egy másik visszatartó erő, a Channing Tatum jelenség. Nem tehetek róla, de ebből a paliból én semmit nem nézek ki. Színészi játékot főleg nem.


Számomra az egész amit művelnek és ahogy művelik, a mai világ romlottságát szimbolizálja. Valahogy a film közben mégis félre tudtam tenni az előítéleteimet. Olyan profi az egész produkció, a kivitelezés minden szintjén, hogy tényleg nem találok rajta semmi fogást. Kicsit még Tatum (milyen név ez már?) irányában is megenyhültem a nővérrel való beszélgetés zsenialitása miatt. Pozitívum még az übermensch génekkel rendelkező Matthew McConaughey (44 évesen így kinézni... jut eszembe itt a női megelelője), aki végre tehetségéhez mérten normális filmekben vállal szerepet, valamint a jó ízléssel összeválogatott zene. De érdekes módon ahogy rosszat, úgy különösebben jót se nagyon tudnék kiemelni (persze Olivia Munn jelenlétén kívül). Romlott szar az egész, a férfi nem meggyalázása és én mégis behódoltam neki. Borzalmasat csalódtam magamban.   6/10

Megjegyzések