2013. január 17.

Dredd

Pete Travis (2012)

Na lássuk csak mit tud felmutatni egy mai, vállaltan B kategóriás koncepciójú akciófilm:

– Először is, a zene olyannyira jellegtelen, mondhatni ócska, mintha csak muszájból lenne beillesztve, mondván ilyen is kell bele.
– Nyilván korlátozott a főszereplő színészi játéka ha csak a szája látszik, de még ezt az erőltetetten legörbített szájtartást is sikerült mesterkélten csinálnia. A hangjáról nem is beszélve. Semmi karizma.
– Olivia Thirblyről én soha nem gondoltam volna, hogy akciófilmben fog szerepelni, de szerintem ő maga sem. Látom magam előtt ahogy az ügynökével próbálják egymást meggyőzni, hogy ez lesz az a sikeres, kötelezően bevállalandó mozi, ami majd megnyitja a kapukat a komolyabb drámák irányába, látva, hogy milyen sokoldalú és közönségvonzó. Nope! Nagyon gyenge amit hoz, teljesen jellegtelen.


– A steril, FPS játékokat idéző tűéles kép nyerő, az effektek kifejezetten jók és a nyers, véres brutalitás is visszaadja a kegyetlen világot. Ebből a szempontból határozottan pozitív.
– A sztori meg... Ja az nincs. Pedig tényleg írni akartam valamit róla, de annyira nem számít, illetve annyira semmilyen, hogy kénytelen az ember minden másra figyelni.
– Viszont! Ami egy kicsit mégiscsak megmenti az egészet, az nem más, mint a sokkal jobb sorsra érdemes Lena Headey. Olyan természetességgel hozza a nemtörődöm, pszichopata bandavezért, hogy öröm nézni. Van benne valami nyugtalanító és közben egyszerre árad belőle a szexualitás és a mocsok. Na ezt utánozza valaki!

Végül is nem mondom, hogy megbántam, hogy megnéztem, de ez csakis a szép képeknek és Lena Headeynek köszönhető. Simán kihagyható, de ha úgy tartja a kedv, élvezhető kis zúzda.   5/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése