A Most Violent Year
J.C. Chandor (2014)
J.C. Chandor fejlődőképes rendező. A nem rossz, de elég jellegtelen Margin Call és az izgalmas, de számos hibával rendelkező All is Lost után szintet tudott lépni és végre egy sokkal egységesebb filmet kalapált össze. Ahogy az elődök, ez is zsánerből, most egy szokásosnak mondható maffiaközegből indul ki, de szerencsére a nosztalgiánál és a betyárszerelemnél jelentősen több van benne.
Egy amolyan tisztességes Michael Corleone - talán így lehetne legjobban leírni - a főszereplő, akit Oscar Isaac formál meg nagyszerűen. Egy valószínűtlenül eltökélt, mérhetetlen önbizalommal megáldott, feltörekvő üzletember, akinek egyedüli gyengéje az indulásának háttere. Mindent megtesz, hogy normális és legális keretek közé szorítsa az üzletet, de egy velejéig romlott piacon ennél nehezebb feladatot nem is találhatna. Egy hatalmas ego küzdelme, aki felépítette a rozoga falábakra álmai házát, de habozik kétes eredetű betoncölöpökkel alátámasztani, mikor nincs más lehetőség. Egy férfi, aki a végletekig kiáll az elveiért.
Azt eddig is lehetett tudni hogy O.I. jó színész, de ebben a filmben végre egy kellően testhezálló szerepet kapott. Nagyon jól tudta ezt Csándor is, aki mindent megtett annak érdekében, hogy ki tudjon teljesedni. A kulcsmozzanatok maximálisan ki lettek hegyezve az ő monológjaira és a jelenléte tényleg annyira magával ragadó, amilyet ritkán tapasztalni filmen. Semmi zene, csak a közeledő, mozdulatlanul tartott kamera és a tapintható feszültség. Ha már a kameránál tartunk, érdekesnek találom, hogy a digitális filmezés fejlődésével még mindig ilyen olcsó hatást keltően intenzíven nyúlnak hozzá a képi világhoz. Félreértés ne essék, nagyon jó, hogy ilyen sötét és baljós a kép. Sőt egységesnek és szépnek is mondható. Csak a színszűrés ne lenne ilyen túlontúl hangsúlyos. A film erősségei még az akciójelenetek, melyek kamerabeállításai újszerűen hatnak azzal, hogy távolabb tartja tőlünk az eseményeket és ezzel briliánsan követhetővé és egyben a rángatott kameránál sokkal élvezetesebbé varázsolják ezeket a perceket. Követendő példának tartom.
Az összképbe amúgy nincs sok minden, hogy belerondítson. Kicsit felborítja az egyensúlyt, hogy a feleséget alakító - most is tökéletes - Jessica Chastain a film első felében és a végén kap több szerepet, a kettő között némileg eltűnik. Ezen túl azonban egy mindenképpen több nézésre érdemes, intenzív, hangulatos krimi-thriller, amiből sok erőt lehet meríteni. Csak így tovább Dzséjszí! 8/10
J.C. Chandor fejlődőképes rendező. A nem rossz, de elég jellegtelen Margin Call és az izgalmas, de számos hibával rendelkező All is Lost után szintet tudott lépni és végre egy sokkal egységesebb filmet kalapált össze. Ahogy az elődök, ez is zsánerből, most egy szokásosnak mondható maffiaközegből indul ki, de szerencsére a nosztalgiánál és a betyárszerelemnél jelentősen több van benne.
Egy amolyan tisztességes Michael Corleone - talán így lehetne legjobban leírni - a főszereplő, akit Oscar Isaac formál meg nagyszerűen. Egy valószínűtlenül eltökélt, mérhetetlen önbizalommal megáldott, feltörekvő üzletember, akinek egyedüli gyengéje az indulásának háttere. Mindent megtesz, hogy normális és legális keretek közé szorítsa az üzletet, de egy velejéig romlott piacon ennél nehezebb feladatot nem is találhatna. Egy hatalmas ego küzdelme, aki felépítette a rozoga falábakra álmai házát, de habozik kétes eredetű betoncölöpökkel alátámasztani, mikor nincs más lehetőség. Egy férfi, aki a végletekig kiáll az elveiért.
Azt eddig is lehetett tudni hogy O.I. jó színész, de ebben a filmben végre egy kellően testhezálló szerepet kapott. Nagyon jól tudta ezt Csándor is, aki mindent megtett annak érdekében, hogy ki tudjon teljesedni. A kulcsmozzanatok maximálisan ki lettek hegyezve az ő monológjaira és a jelenléte tényleg annyira magával ragadó, amilyet ritkán tapasztalni filmen. Semmi zene, csak a közeledő, mozdulatlanul tartott kamera és a tapintható feszültség. Ha már a kameránál tartunk, érdekesnek találom, hogy a digitális filmezés fejlődésével még mindig ilyen olcsó hatást keltően intenzíven nyúlnak hozzá a képi világhoz. Félreértés ne essék, nagyon jó, hogy ilyen sötét és baljós a kép. Sőt egységesnek és szépnek is mondható. Csak a színszűrés ne lenne ilyen túlontúl hangsúlyos. A film erősségei még az akciójelenetek, melyek kamerabeállításai újszerűen hatnak azzal, hogy távolabb tartja tőlünk az eseményeket és ezzel briliánsan követhetővé és egyben a rángatott kameránál sokkal élvezetesebbé varázsolják ezeket a perceket. Követendő példának tartom.
Az összképbe amúgy nincs sok minden, hogy belerondítson. Kicsit felborítja az egyensúlyt, hogy a feleséget alakító - most is tökéletes - Jessica Chastain a film első felében és a végén kap több szerepet, a kettő között némileg eltűnik. Ezen túl azonban egy mindenképpen több nézésre érdemes, intenzív, hangulatos krimi-thriller, amiből sok erőt lehet meríteni. Csak így tovább Dzséjszí! 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése