The Duke of Burgundy
Peter Strickland (2014)
Amellett, hogy ez egy klasszikus értelemben vett audiovizuális kényeztetés, szerencsére jóval több van benne, jó pár réteget le lehet hámozni róla. Mivel a valóságtól deklaráltan elrugaszkodott, sokat segít a befogadásban, hogy teljesen elvonatkoztat kortól és társadalmi konvencióktól. Felépít egy saját világot magának, ahol nincs más csak a két nő kapcsolata, a nagybetűs esztétikum (és őőő a lepkék világa). Ebből az esztétikum egyértelműen jól működik, hiszen ki ne szeretne tökéletesen fényképezett (szűrők, beállítások egyaránt stimmelnek), érzéki öltözetben pompázó, érett nőket nézegetni, amint kifogástalanul berendezett, régies hatású díszletek között korzóznak kimért mozdulatokkal. Aztán ahogy kezd kibontakozni a furcsa szerelem egyoldalúsága és ezzel a film központi problematikája, lassan rájön a néző, hogy amit lát, azt könnyűszerrel át lehet értelmezni bármely párkapcsolat tetszőleges hétköznapi nyűgjére. Értelmet nyer kettejük játéka és ugyan mindenki azt lát bele amit akar (tehát nagyon sok múlik a néző szubjektív átélőképességén), a szimbolika kétségkívül jól működik és a szigorúan vett történetnek is van mondanivalója. Közben Cat's Eyes bágyadt, sejtelmes zenéje és a - már a Berberian Sound Studio idején is ügyesen használt - zajok ragyogóan illeszkednek a sokszor öncélúnak tűnően elkalandozó, de gyönyörűen megkomponált képekhez. Ez az audio-video kombináció együtt olyan mesteri eszköze a hatáskeltésnek, aminek nehéz lenne ellenállni (meg minek, ugye), főleg ha az ügyes rendezésnek köszönhetően mindig akkor szakítja meg a történet folyását, amikor jól jön a szünet.
Lehet, hogy másodszorra már a B.S.S. is jobban tetszene és lehet, hogy ezzel az osztályzással még kishitű is vagyok, de Strickland új darabjának egy erős, ösztönző 7/10-et adok és egy virtuális, emberes kézfogást.
Ki gondolta volna az Efter brylluppet után, hogy Sidse Babett Knudsen ilyen eszeveszett nőies is tud lenni? Főleg 9 (!) évvel később, 47 (!) évesen.
Amellett, hogy ez egy klasszikus értelemben vett audiovizuális kényeztetés, szerencsére jóval több van benne, jó pár réteget le lehet hámozni róla. Mivel a valóságtól deklaráltan elrugaszkodott, sokat segít a befogadásban, hogy teljesen elvonatkoztat kortól és társadalmi konvencióktól. Felépít egy saját világot magának, ahol nincs más csak a két nő kapcsolata, a nagybetűs esztétikum (és őőő a lepkék világa). Ebből az esztétikum egyértelműen jól működik, hiszen ki ne szeretne tökéletesen fényképezett (szűrők, beállítások egyaránt stimmelnek), érzéki öltözetben pompázó, érett nőket nézegetni, amint kifogástalanul berendezett, régies hatású díszletek között korzóznak kimért mozdulatokkal. Aztán ahogy kezd kibontakozni a furcsa szerelem egyoldalúsága és ezzel a film központi problematikája, lassan rájön a néző, hogy amit lát, azt könnyűszerrel át lehet értelmezni bármely párkapcsolat tetszőleges hétköznapi nyűgjére. Értelmet nyer kettejük játéka és ugyan mindenki azt lát bele amit akar (tehát nagyon sok múlik a néző szubjektív átélőképességén), a szimbolika kétségkívül jól működik és a szigorúan vett történetnek is van mondanivalója. Közben Cat's Eyes bágyadt, sejtelmes zenéje és a - már a Berberian Sound Studio idején is ügyesen használt - zajok ragyogóan illeszkednek a sokszor öncélúnak tűnően elkalandozó, de gyönyörűen megkomponált képekhez. Ez az audio-video kombináció együtt olyan mesteri eszköze a hatáskeltésnek, aminek nehéz lenne ellenállni (meg minek, ugye), főleg ha az ügyes rendezésnek köszönhetően mindig akkor szakítja meg a történet folyását, amikor jól jön a szünet.
Lehet, hogy másodszorra már a B.S.S. is jobban tetszene és lehet, hogy ezzel az osztályzással még kishitű is vagyok, de Strickland új darabjának egy erős, ösztönző 7/10-et adok és egy virtuális, emberes kézfogást.
Ki gondolta volna az Efter brylluppet után, hogy Sidse Babett Knudsen ilyen eszeveszett nőies is tud lenni? Főleg 9 (!) évvel később, 47 (!) évesen.
Gondolom nem lep meg, hogy ezt a filmet én pont Sidse miatt akarom megnézni. Attól tartok nőiesség szempontjából nem nagyon vagyok szakértőnek tekinthető :), de korábbi szerepeiben is volt ő már nőies. Legutóbb a Kapgang-ban egy kicsapongó ribit alakított például, egy percig azt is hittem, hogy Paprika Steen-t látom, de nem. Feldobtál ezzel, hamarosan én is csekkolom!
VálaszTörlésNem lep meg. :) Én nem láttam még más filmben, ezért elég nagy megújulásnak tűnt. Lehet, hogy megfigyulom majd ezt a Kapgangot is!
VálaszTörlés