2015. április 8.

Omoide no Mânî

(When Marnie Was There)
Hiromasa Yonebayashi (2014)

Még egyáltalán nem biztos, de talán nem lesz rossz kezekben a Ghibli Hayao Miyazaki visszavonulása után sem. Fia egy film alatt is sokat fejlődött (igaz apja forgatókönyvéből...), Hiromasa Yonebayashi pedig az Arriettyvel egyszer már bizonyított. Utóbbi második rendezésével most komolyabb vizekre evez. Bár ez is egy felnövéstörténet, de jóval komolyabb hangvételű, még akkor is, ha erősen kamaszos a témája. Ezt azért fontos kiemelni, mert a film elég sok időt szentel a kor sajátos tulajdonságára, az önsajnálattól sem mentes szenvedésre, szenvelgésre. Utólag töprengve ez az egyetlen komolyabb negatívum, mivel megkérdőjelezhetően sok idő telik el ezzel nem túl élvezetesen. Pedig a film története összetett és amúgy nagyon szépen egyensúlyoz a különböző hatások mentén (cukiság, kaland, dráma). Épp ezért ront az élményen ez a felnőttként már nehezen átélhető érzelemvilág. Megbontja a kényes rendet, ebből az összetevőből egy kicsit több került bele a kelleténél. Eddig sem állt távol a Ghiblitől a naiv gyereklelkűséggel való szimpatizálás, csak eddig ugye mindig mesterien el tudták találni, hogy mi az ami épp kell, de még nem sok.
Könnyen lehet, hogy Miyazaki önnyugdíjazása még inkább fel fogja emelni munkájának értékét. Már amennyiben később is ilyen apróságokon fognak csak elcsúszni az eddigi konstans A kategóriás minősítéshez képest. Egyébként meg zsepiket elő, mert a végén nagyon homályos lesz a tekintet.   7/10


Valószínűleg ez idáig a legprofibban megrajzolt rajzfilm amit láttam. Elképesztő részletek, hihetetlen érzelemábrázolás.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése