2015. április 21.

Kaguyahime no monogatari

(The Tale of the Princess Kaguya)
Isao Takahata (2013)

Ahogy Miyazaki mesteré, úgy Takahata gyaníthatóan utolsó alkotása is fantasztikus és csodálatos, de álszentség lenne eltitkolni a hibáit. Sokan nem mondják ki, ugyanakkor ettől még elvitathatatlan a tény, hogy túl hosszú, mert kevés az anyag ekkora játékidőhöz. Helyenként túlságosan elragadtatja magát naivságában és nincs olyan mély, mint amit mutatni próbál. Jó, tudom, ez lényegében egy gyerekmese felnőtteknek tálalva, de szerintem ehhez mérten is öncélú.
Bele-belepörgetve nagyon idegennek hat és elsőre egyszerűnek tűnik ez a fajta rajztechnika, de bátran mondom, ez senkinek se szegje a kedvét. Egyrészt végig érdekes és változatos marad, másrészt meg van jó pár jelenet amiben nagyot koppan az áll. Pár napja a Marnie Was There-nél el voltam ájulva az érzelemábrázolástól, úgyhogy most elbujdokolok szégyenemben, mert amit Takahata ebben a filmben csinál, az überelhetetlen. Remekül mutat rá, hogy a karakterek terén bőven ráférne az animére a vérfrissítés. Nem kellene ennyire ragaszkodniuk a jól bevált módszerekhez.


Önfejűségévével Takahata kivívja a tiszteletet, mert el mer menni egy olyan irányba, ami könnyen lehet, hogy egy egészen új korszakba vezeti majd el az anime-n most felnövő generációt. Ugyanakkor megróni is éppen az önfejűsége miatt kell, mivel filmként sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Egy igazi egyéniség, ehhez nem fér kétség és az alkotását is ez alapján kell megítélni. Nagy élmény a különlegessége miatt és a történet is szép kerek. Kultkedvenc lesz és örök mérföldkő.   8/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése