The Homesman
Tommy Lee Jones (2014)
Az gondolom látszik, hogy nem vagyok egy nagy western-fan, de nem vetem meg én ezt a műfajt se. Tommy Lee Jones ezzel biztos másképp van, mert rendezéseinek 75%-a ebből kerül ki. Amúgy igen szomorú, hogy ilyen szűken méri a saját munkáit (eddig négy darab). Amit eddig láttam, egytől egyig kifejezetten jól sikerült (a Régi jó cimborákat nem láttam csak). TLJ egyébként is nagyon érdekes figurának tűnik. Valahogy nehezen fér be Hállywúd könnyen kategorizálható típusaiba. Legendák keringnek róla, hihetetlen fapofája ellenére egyértelműen jó színésznek mondható, aki főleg a hangjával és a szemével játszik, na meg ott vannak a híres mémek is róla.
Pedig, hogy van humora, az nem is elegendő kifejezés. Ezzel a filmmel tanúbizonyságot tesz arról, hogy a finoman megmosolyogtató és közben mélyen elgondolkodtató oldalát szereti a szórakoztatásnak. Sőt, én helyből tovább megyek, ugyanis ezzel a filmmel többet mond az életről bármennyi klasszikus westernnél. Teszi mindezt azzal, hogy valósághű környezetükben mutatja meg ezeket a nehéz életű embereket és teljesen elkerüli a bevett műfaji karaktertípusokat. A mindennapi problémákról beszél, mikor nem az a legnagyobb problémája a szereplőknek, hogy kin hogy állnak bosszút, hanem szántják a port kilátástalanul, nem találnak maguknak párt, mert közel se távol senki a láthatáron, illetve olyasmire kell vállalkozniuk, amire legszívesebben senki se vállalkozna. Színészei, élükön saját magával, remekül hozzák a mainál sokkal egyszerűbb gondolkodásformákat, ezzel még élethűbbé téve a párbeszédeket és a cselekmény alakulását. Speaking of cselekmény, még csak azt se lehet egyértelműen kijelenteni, hogy van főszereplője a filmnek. Maga a történet a főszereplő és annak a változása alakítja a főbb szereplőket. Cukormáztól, elvágyódástól és nosztalgiától tökéletesen mentes, ellenben csavarosan alakul, átgondoltan, kerek egészt alkot és komoly mondanivalója van. Remélem a következő filmjéig nem kell ilyen sokat várni. 8/10
Az gondolom látszik, hogy nem vagyok egy nagy western-fan, de nem vetem meg én ezt a műfajt se. Tommy Lee Jones ezzel biztos másképp van, mert rendezéseinek 75%-a ebből kerül ki. Amúgy igen szomorú, hogy ilyen szűken méri a saját munkáit (eddig négy darab). Amit eddig láttam, egytől egyig kifejezetten jól sikerült (a Régi jó cimborákat nem láttam csak). TLJ egyébként is nagyon érdekes figurának tűnik. Valahogy nehezen fér be Hállywúd könnyen kategorizálható típusaiba. Legendák keringnek róla, hihetetlen fapofája ellenére egyértelműen jó színésznek mondható, aki főleg a hangjával és a szemével játszik, na meg ott vannak a híres mémek is róla.
Pedig, hogy van humora, az nem is elegendő kifejezés. Ezzel a filmmel tanúbizonyságot tesz arról, hogy a finoman megmosolyogtató és közben mélyen elgondolkodtató oldalát szereti a szórakoztatásnak. Sőt, én helyből tovább megyek, ugyanis ezzel a filmmel többet mond az életről bármennyi klasszikus westernnél. Teszi mindezt azzal, hogy valósághű környezetükben mutatja meg ezeket a nehéz életű embereket és teljesen elkerüli a bevett műfaji karaktertípusokat. A mindennapi problémákról beszél, mikor nem az a legnagyobb problémája a szereplőknek, hogy kin hogy állnak bosszút, hanem szántják a port kilátástalanul, nem találnak maguknak párt, mert közel se távol senki a láthatáron, illetve olyasmire kell vállalkozniuk, amire legszívesebben senki se vállalkozna. Színészei, élükön saját magával, remekül hozzák a mainál sokkal egyszerűbb gondolkodásformákat, ezzel még élethűbbé téve a párbeszédeket és a cselekmény alakulását. Speaking of cselekmény, még csak azt se lehet egyértelműen kijelenteni, hogy van főszereplője a filmnek. Maga a történet a főszereplő és annak a változása alakítja a főbb szereplőket. Cukormáztól, elvágyódástól és nosztalgiától tökéletesen mentes, ellenben csavarosan alakul, átgondoltan, kerek egészt alkot és komoly mondanivalója van. Remélem a következő filmjéig nem kell ilyen sokat várni. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése