Hail, Caesar!

Ave, Cézár!
Ethan Coen, Joel Coen (2016)

Nem pártolom, hogy a stúdió felőli nyomásnak engedve, mindenáron filmet kell készíteni, ha egyszer nem elég jó az anyag. Amíg Woody Allen egy bizonyos szint alá soha nem esik, más bőtermő filmkészítők ezt bajosan tudják teljesíteni. Tudom én, hogy Coenék is nagy tiszteletnek örvendenek, én is nagyon bírom jó pár filmjüket, de ezzel most kicsit felbosszantottak. Zavaros a történet, kapkodó és nem egységes a hangvétel és bár poénok vannak viszonylag szép számmal, inkább csak a helyzetkomikum szintjén működnek, nem összetetten. Valamit végül is mondanak a háború utáni Hollywoodról, de üresen cseng a térben, mert lecsapják a befejezéssel és nem lyukadnak ki semerre.


Jópofán játszanak a mellékszereplők, de Josh Brolin teljesen miscast a szerepére, abszolút lack of ironikus humorérzék, pedig nem olyan nagy az elvárás szerintem. Még az elsőre totál ellenszenves kis Han Solo is sokkal érdekesebben játszik, igaz, az ő szerepe egy valódi jutalomjáték. (Ahogy Clooney-é is.) Az átlagos játékidőt simán lehetett volna nyirbálni, mivel annak teljes töltelékjelenetek. (Pl. ScarJo uszikálása, de igazából az egész jelenléte felesleges.)
Könnyed, ám értelmes szórakozásra számítottam, helyette ásítottam meg bosszankodtam. Dorgáló 4/10.

Nem értem a film alapvetően pozitív kritikai fogadtatását.

Megjegyzések