Queen of Earth
Kísértő emlékek
Alex Ross Perry (2015)
Nos, az a helyzet, hogy ez egy veszettül lehangoló film. A rövid leírás alapján (Two women who grew up together discover they have drifted apart when they retreat to a lake house together.) a végére komoly tanulságot felvonultató, erős kézben tartott, mondhatni tényleges művészi értékkel bíró értelmiségi drámára számítottam. Ebből elsősorban az igaz, hogy filmként egységes, erősen meghatározott stílus jellemzi.
Furcsa választás, de a legelejétől baljós, néhol rémisztő zene húzza egyre mélyebbre a nézőt. Eleinte nem igen tudtam mire vélni, hogy akkor ebből thriller lesz e vagy merre lyukad ki. Végül aztán ahogy látni lehet, hogy milyen mélyre süllyed a címszereplő, nem marad több kérdés. Ekkor már a zene is egyre kevésbé van jelen, ami jó megoldás a készítők részéről, hiszen a látottak alapból vannak olyan súlyosak, hogy nem kell azon tovább mélyíteni. Viszont az, hogy a legelejétől ennyire erősen rátelepszik a nézőre a film, nem feltétlen jó a kezdeti befogadás szempontjából. A kicsit összekuszált, de koncepció szerint tálalt struktúra ébren tartja a nézőt, minek okán minden időbeli ugrás esetén újra és újra kényszerűen fel kell venni a fonalat és fel kell tenni ugyanazokat a kérdéseket a főszereplők kapcsolatát illetően. Ez a cselekményrendezés mondható akár rendhagyónak is, és mindenképpen üdvözlendő, mert nagyon jól működik. Ehhez persze kell az is, hogy mindkét főszereplő tökéletesen hozza a szerepét, az eltávolodott, egymást már nehezen megértő barátokat. Elizabeth Moss egyszerűen elképesztő, nagyon régen láttam már ilyen hiteles és letaglózó összeomlást.
Egy hétköznapi embert a környezetünkből ilyen szituációban elképzelni, lehet, hogy kicsit elrugaszkodottnak tűnik elsőre, de az a kis plusz információ amit az apáról megtudunk, épp elég ahhoz, hogy egy rejtőző skizofréniát bele lehessen látni és így már mindjárt közelebb kerül a valósághoz. Félelmetes belegondolni, milyen lehet ha valaki így elveszik saját magában. Ha jobban belegondolok, volt instabil ember az én tágabb környezetemben is, valószínűleg sokkal gyakoribb az ilyesmi, mint gondolnánk. Akár betegség akár nem, roppant mód elgondolkodtató az, amit ebben a filmben sikerült ábrázolniuk. Szépen fényképezett, okosan felépített, remekül játszott, viszont kegyetlenül elkedvtelenítő és nehéz nézésű film. Hát mit kell még mondani, hogy mindenki rávetődjön? 7/10
Alex Ross Perry (2015)
Nos, az a helyzet, hogy ez egy veszettül lehangoló film. A rövid leírás alapján (Two women who grew up together discover they have drifted apart when they retreat to a lake house together.) a végére komoly tanulságot felvonultató, erős kézben tartott, mondhatni tényleges művészi értékkel bíró értelmiségi drámára számítottam. Ebből elsősorban az igaz, hogy filmként egységes, erősen meghatározott stílus jellemzi.
Furcsa választás, de a legelejétől baljós, néhol rémisztő zene húzza egyre mélyebbre a nézőt. Eleinte nem igen tudtam mire vélni, hogy akkor ebből thriller lesz e vagy merre lyukad ki. Végül aztán ahogy látni lehet, hogy milyen mélyre süllyed a címszereplő, nem marad több kérdés. Ekkor már a zene is egyre kevésbé van jelen, ami jó megoldás a készítők részéről, hiszen a látottak alapból vannak olyan súlyosak, hogy nem kell azon tovább mélyíteni. Viszont az, hogy a legelejétől ennyire erősen rátelepszik a nézőre a film, nem feltétlen jó a kezdeti befogadás szempontjából. A kicsit összekuszált, de koncepció szerint tálalt struktúra ébren tartja a nézőt, minek okán minden időbeli ugrás esetén újra és újra kényszerűen fel kell venni a fonalat és fel kell tenni ugyanazokat a kérdéseket a főszereplők kapcsolatát illetően. Ez a cselekményrendezés mondható akár rendhagyónak is, és mindenképpen üdvözlendő, mert nagyon jól működik. Ehhez persze kell az is, hogy mindkét főszereplő tökéletesen hozza a szerepét, az eltávolodott, egymást már nehezen megértő barátokat. Elizabeth Moss egyszerűen elképesztő, nagyon régen láttam már ilyen hiteles és letaglózó összeomlást.
Egy hétköznapi embert a környezetünkből ilyen szituációban elképzelni, lehet, hogy kicsit elrugaszkodottnak tűnik elsőre, de az a kis plusz információ amit az apáról megtudunk, épp elég ahhoz, hogy egy rejtőző skizofréniát bele lehessen látni és így már mindjárt közelebb kerül a valósághoz. Félelmetes belegondolni, milyen lehet ha valaki így elveszik saját magában. Ha jobban belegondolok, volt instabil ember az én tágabb környezetemben is, valószínűleg sokkal gyakoribb az ilyesmi, mint gondolnánk. Akár betegség akár nem, roppant mód elgondolkodtató az, amit ebben a filmben sikerült ábrázolniuk. Szépen fényképezett, okosan felépített, remekül játszott, viszont kegyetlenül elkedvtelenítő és nehéz nézésű film. Hát mit kell még mondani, hogy mindenki rávetődjön? 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése