Poltergeist
Poltergeist - Kopogó szellem
Tobe Hooper (1982)
Rettentő bosszantó egy film ez. Bosszantó, mert nem csak a lehetőség volt meg benne, hogy csodálatos legyen, hanem ténylegesen csodálatos az utolsó felvonásig, mikorra viszont annyira elveszti az arányokat, hogy darabokra esik. Méghozzá úgy, hogy az a produktum egészét húzza le, de elképesztően. (Ilyen nagy visszaesésre csak az Interstellarnál emlékszem.)
Pedig Spielberg (író-producer, nem kreditált társ-rendező) és Hooper kettőse olyan szépen építi fel az alapot - amit azóta egyfajta etalonnak lehet tekinteni -, hogy abban hibát nem nagyon érdemes keresni. Az én ízlésemnek mondjuk túlságosan amerikai, túl nyilvánvaló és túláradó minden érzelem; az életszerűségtől elég messze van. De a karakterek közti kapcsolat rendben, van egy csomó finom poén, sok-sok feszültség, izgalom és szép rendezett ívvel halad a végkifejletig. Mármint az elsőig, mert a másodiknak semmi értelme. Vicces belegondolni, hogy az utolsó tíz perc lehetett kb. a film költségvetésének a fele és én meg közben már azon gondolkodtam, hogy kikapcsolom, annyira kiakasztóan túltoltak benne mindent. Sikonyálás, hullaröpködés, teljesen más dimenzióba lépnek azzal, hogy ilyen grandiózussá akarják felnagyítani. Ebben a történetben egyszerűen ez nem volt benne. Dorgáló 5/10.
Mindenképpen szót érdemelnek a csodálatos effektek, amik még mai szemmel is igen mutatósak, de maga a fényképezés is megér egy pár misét.
Tobe Hooper (1982)
Rettentő bosszantó egy film ez. Bosszantó, mert nem csak a lehetőség volt meg benne, hogy csodálatos legyen, hanem ténylegesen csodálatos az utolsó felvonásig, mikorra viszont annyira elveszti az arányokat, hogy darabokra esik. Méghozzá úgy, hogy az a produktum egészét húzza le, de elképesztően. (Ilyen nagy visszaesésre csak az Interstellarnál emlékszem.)
Pedig Spielberg (író-producer, nem kreditált társ-rendező) és Hooper kettőse olyan szépen építi fel az alapot - amit azóta egyfajta etalonnak lehet tekinteni -, hogy abban hibát nem nagyon érdemes keresni. Az én ízlésemnek mondjuk túlságosan amerikai, túl nyilvánvaló és túláradó minden érzelem; az életszerűségtől elég messze van. De a karakterek közti kapcsolat rendben, van egy csomó finom poén, sok-sok feszültség, izgalom és szép rendezett ívvel halad a végkifejletig. Mármint az elsőig, mert a másodiknak semmi értelme. Vicces belegondolni, hogy az utolsó tíz perc lehetett kb. a film költségvetésének a fele és én meg közben már azon gondolkodtam, hogy kikapcsolom, annyira kiakasztóan túltoltak benne mindent. Sikonyálás, hullaröpködés, teljesen más dimenzióba lépnek azzal, hogy ilyen grandiózussá akarják felnagyítani. Ebben a történetben egyszerűen ez nem volt benne. Dorgáló 5/10.
Mindenképpen szót érdemelnek a csodálatos effektek, amik még mai szemmel is igen mutatósak, de maga a fényképezés is megér egy pár misét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése