Star Trek: The Motion Picture
Star Trek: A mozifilm
Robert Wise (1979)
Jajj nekem, megint öreg sci-fit nézek szűz szemmel. Avagy, vajon sikerült e anno a kultikus sorozat után átültetni a mozivászonra a varázslatot, illetve időtálló művet nézhet e meg egy filmkedvelő, ha elő akarja venni eme produktumot, megnézés szándékának vétségével.
A válasz persze sose egyértelmű és nem is kifejthető röviden. De én szerencsére azért vagyok itt, hogy megmondjam a frankót. Nos, a helyzet az, hogy ez lényegében egy izgalmas és elgondolkodtató, de legelsősorban a klasszikus jelzővel illethető sci-fi történet, korrekt filmre való adaptálása. Amiben sajnos rengeteg idő elmegy a fan service-re, indokolatlanul. Ki gondolta volna, hogy már 1979-ben képesek voltak ennyire franchise-aggyal gondolkozni és sokáig unalmasan bömböltetni a fanfárokat, körbeutazni az űrhajót és sokatmondóan mosolyogtatni a kulcsszereplőket. Ez csak és kizárólag a rajongók érdekeit szolgálja, így egy a franchise felé közömbös néző (mint pl. én), szinte biztosan visszatetszőnek fogja találni ezt. Gond még, hogy rettenetesen hosszú, 132 perces, a cselekmény tartalmához képest. A látvány még ma is elfogadható ugyan, de azért a sokperces, többször visszatérő wow-effektnek szánt szemlegeltetéshez már bőven nem elég egy mai nézőnek. Szerencsére fantázia az bőven van benne és elegáns a Voyagerrel való kapcsolódás a való világhoz is. Összefoglalva tehát, érdekes és szép történet, de a felesleges külső megfelelési kényszerek miatt jelentősen csorbul az élvezeti értéke. 5/10
– Külön feljegyeztem, hogy ne felejtsem el megjegyezni, William Shatner borzalmas színész, de jobban belegondolva tulajdonképpen az egész stáb fapofa.
+ "Korai" sci-fihez képest tetszetős a hangeffektek használata és kortalansága.
Robert Wise (1979)
Jajj nekem, megint öreg sci-fit nézek szűz szemmel. Avagy, vajon sikerült e anno a kultikus sorozat után átültetni a mozivászonra a varázslatot, illetve időtálló művet nézhet e meg egy filmkedvelő, ha elő akarja venni eme produktumot, megnézés szándékának vétségével.
A válasz persze sose egyértelmű és nem is kifejthető röviden. De én szerencsére azért vagyok itt, hogy megmondjam a frankót. Nos, a helyzet az, hogy ez lényegében egy izgalmas és elgondolkodtató, de legelsősorban a klasszikus jelzővel illethető sci-fi történet, korrekt filmre való adaptálása. Amiben sajnos rengeteg idő elmegy a fan service-re, indokolatlanul. Ki gondolta volna, hogy már 1979-ben képesek voltak ennyire franchise-aggyal gondolkozni és sokáig unalmasan bömböltetni a fanfárokat, körbeutazni az űrhajót és sokatmondóan mosolyogtatni a kulcsszereplőket. Ez csak és kizárólag a rajongók érdekeit szolgálja, így egy a franchise felé közömbös néző (mint pl. én), szinte biztosan visszatetszőnek fogja találni ezt. Gond még, hogy rettenetesen hosszú, 132 perces, a cselekmény tartalmához képest. A látvány még ma is elfogadható ugyan, de azért a sokperces, többször visszatérő wow-effektnek szánt szemlegeltetéshez már bőven nem elég egy mai nézőnek. Szerencsére fantázia az bőven van benne és elegáns a Voyagerrel való kapcsolódás a való világhoz is. Összefoglalva tehát, érdekes és szép történet, de a felesleges külső megfelelési kényszerek miatt jelentősen csorbul az élvezeti értéke. 5/10
– Külön feljegyeztem, hogy ne felejtsem el megjegyezni, William Shatner borzalmas színész, de jobban belegondolva tulajdonképpen az egész stáb fapofa.
+ "Korai" sci-fihez képest tetszetős a hangeffektek használata és kortalansága.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése