A Bigger Splash
Luca Guadagnino (2015)
Nagy baj van. Csalódnom kellett. Ez az általam sokra hivatottnak gondolt film, sajnos összességében kiforratlan hatást kelt, ami - általam - rettenetes bűnnek tudható be a mozik világában. Ennek ellenére is pozitív osztályzatot fogok neki adni. Talán mire befejezem az írást, meg is tudok állapodni magamban, hogy melyiket a két vacillált közül.
Érzésem szerint a legnagyobb gond az, hogy egyszerűen nincs benne a filmben, hogy a végére egy kvázi krimi kerekedjen belőle. Ez természetesen még nem lenne probléma (szeretem a meglepetéseket és a váratlan fordulatokat), de Guadagnino sajnos nem igazán kezd ezzel váltással semmit, nem lyukad ki vele sehova, úgyhogy kissé céltalanná válik a lezárásra. A különc főszereplők furcsa kapcsolatát izgalmasan, komolykodástól mentesen és önirónikusan mutatja be; imádtam nézni minden egyes szereplőt benne (fő és mellékszereplők egyaránt fantasztikusak). Vicces, elgondolkodtató, valamelyest tabudöntögető is, szóval tényleg a szó legjobb értelmében vetten érdekes, mint párkapcsolatról, szerelemről szóló film. De sajnos nem csak erről szól.
Mivel a fenti okok miatt a tagolás nem kellően egységes, kissé zabolátlan összhatást kelt a produkció. Megjegyzendő, ehhez az érzéshez jelentős mértékben hozzájárul a bennem rejlő elvárás, hogy a zseniálisan egyedi hangvételű és rettentő erős rendezői munka, a Szerelmes lettem után, egy ilyen kissé túlgondolt/alulgondolt (tetszőleges jelző kiválasztható) művet kell kapnom (poor me). Mindazonáltal a színészi alakításokért, különösen Ralph Fiennes szabadjára engedéséért, Dakota Johnson domborulataiért (és alakításáért is!), a mediterrán táj szépségéért, az olasz közösségbe való beletekintésért, Tilda Swinton miatt meg ugye mindenkor, szóval sok-sok mindenért felettébb izgalmas néznivaló. Tele van gyönyörű képekkel, melyek gyakran szavak nélkül beszéltetik a színészeket (ritka élmény jó minőségben), ezek mellett érdekes kameramozdulatokkal, hamisítatlan nyaraláshangulattal, nem mindennapi emberekkel (a felső körökbe való betekintés érzetével) és a szabados életvitel miatt egy csomó nyitott érzelmi kérdéssel. Különlegessége és a fantasztikus karakterei miatt inkább a jobbat kapja, pedig a történeten bőven lett volna még mit dolgozni. 7/10
Képtelenség kevesebb képet berakni ilyen rövidre írt iromány mellé is, mivel gyönyörűen filmezett film.
Nagy baj van. Csalódnom kellett. Ez az általam sokra hivatottnak gondolt film, sajnos összességében kiforratlan hatást kelt, ami - általam - rettenetes bűnnek tudható be a mozik világában. Ennek ellenére is pozitív osztályzatot fogok neki adni. Talán mire befejezem az írást, meg is tudok állapodni magamban, hogy melyiket a két vacillált közül.
Érzésem szerint a legnagyobb gond az, hogy egyszerűen nincs benne a filmben, hogy a végére egy kvázi krimi kerekedjen belőle. Ez természetesen még nem lenne probléma (szeretem a meglepetéseket és a váratlan fordulatokat), de Guadagnino sajnos nem igazán kezd ezzel váltással semmit, nem lyukad ki vele sehova, úgyhogy kissé céltalanná válik a lezárásra. A különc főszereplők furcsa kapcsolatát izgalmasan, komolykodástól mentesen és önirónikusan mutatja be; imádtam nézni minden egyes szereplőt benne (fő és mellékszereplők egyaránt fantasztikusak). Vicces, elgondolkodtató, valamelyest tabudöntögető is, szóval tényleg a szó legjobb értelmében vetten érdekes, mint párkapcsolatról, szerelemről szóló film. De sajnos nem csak erről szól.
Mivel a fenti okok miatt a tagolás nem kellően egységes, kissé zabolátlan összhatást kelt a produkció. Megjegyzendő, ehhez az érzéshez jelentős mértékben hozzájárul a bennem rejlő elvárás, hogy a zseniálisan egyedi hangvételű és rettentő erős rendezői munka, a Szerelmes lettem után, egy ilyen kissé túlgondolt/alulgondolt (tetszőleges jelző kiválasztható) művet kell kapnom (poor me). Mindazonáltal a színészi alakításokért, különösen Ralph Fiennes szabadjára engedéséért, Dakota Johnson domborulataiért (és alakításáért is!), a mediterrán táj szépségéért, az olasz közösségbe való beletekintésért, Tilda Swinton miatt meg ugye mindenkor, szóval sok-sok mindenért felettébb izgalmas néznivaló. Tele van gyönyörű képekkel, melyek gyakran szavak nélkül beszéltetik a színészeket (ritka élmény jó minőségben), ezek mellett érdekes kameramozdulatokkal, hamisítatlan nyaraláshangulattal, nem mindennapi emberekkel (a felső körökbe való betekintés érzetével) és a szabados életvitel miatt egy csomó nyitott érzelmi kérdéssel. Különlegessége és a fantasztikus karakterei miatt inkább a jobbat kapja, pedig a történeten bőven lett volna még mit dolgozni. 7/10
Képtelenség kevesebb képet berakni ilyen rövidre írt iromány mellé is, mivel gyönyörűen filmezett film.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése