Kiss Kiss Bang Bang

Durr, durr és csók
Shane Black (2005)

Nem tetszett ez nekem elsőre, legalábbis nem annyira, mint amennyire dicsérik sokan. Eltelt majd tíz év, feledésbe merültek a miértek, aztán Shane Black revitalizálásával megint elő-előkerült és ott motoszkált a fejemben a gondolat, lehet, hogy velem volt a baj.


Meg kell nyugtatnom magamat, nem velem van/volt a baj. Robert Downey Jr. játéka már itt is túlontúl kitekintő. Mást alkatilag nem tud játszani, de annyiban szerencséje van, hogy Shane Black forgatókönyve épp erre alapoz. Annyiból viszont pechje van (velem), hogy a modoros narrálás rettenetesen idegesítő és egyszerűen képtelenség nem arra gondolni a film nézése közben, hogy amit csinál mennyire elüt a többi szereplő játékától. Jópofa, de ha a szimpatikusságát levesszük, akkor mi marad? Idegenség.

Számomra erőltetettek a poénok is és annyira nem lebilincselő a történet (valójában egy közepesen fordulatos krimi), hogy elfedje ezeket az elég erős ellenérzéseket. Megmenteni se Michelle Monaghan cukisága (nagy kedvencem), se Val Kilmer fullba tolt menő sutasága (a film nagy erőssége és ilyen kifejezés amúgy tuti, hogy nem létezik) nem tudja. Szeretném szeretni, de nemcsak nem megy, egyenesen érthetetlennek tartom a kultstátuszát.   5/10

Megjegyzések