Lola Rennt

A lé meg a Lola
Tom Tykwer (1998)

Poén ezt így 18 évvel az elkészülte után megnézni. Aki valamelyest jártas a filmekben, szűzen megnézni és azt mondja, hogy feltételek nélkül élvezhető, annak sokatmondó vigyorral az arcomon fogom megpaskolni a vállát. Van ami egyszerűen nem öregszik jól. Totál értem és érzem, hogy miért volt, illetve lehetett fontos film akkor, és azt is értem, hogy azóta miért nem blogolnak róla és miért nem kerül fel a listákra soha. Franka Potente nadrágjától kezdve a vágás, a kiszámíthatóan szerkesztett történetvezetés, a rettenetesen béna zene és még sorolhatnám, de lényegében tényleg minden apró rezdülés korjellemző módon ad stílust a filmnek, ezzel kinyírva a későbbi fogyasztó lehetőségét a komolyan vételre és a felhőtlen élvezetre. Ezt is láttam fíling.   5/10

Megjegyzések