Rogue One

Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet
Gareth Edwards (2016)

Két film alapján úgy néz ki, hogy az újkori, Disney égisze alatt gyártott Star Wars filmek attól különlegesek és azzal tűnnek ki a mai filmes világból, hogy Star Wars filmek. Ők pengették ki a zsét, ők csinálhatnak ilyet. Csak ők. Most, hogy a zsiványokkal kicsit eltávolodtunk a Skywalker familiától, lett volna lehetőség más hangvételre, új mondandóra és egyéb módon átformálni, újragondolni, más megvilágításba helyezni ezt a világot, de nem tették. OK, kicsit több az akció, de igazából nagyon úgy tűnik, hogy ők mostantól csak simán újra és újra le fogják gyártani az eredeti trilógia által lefektetett alapokra az évi betevőt. Nem lehet és nem is szabad őket okolni ezért, hiszen profitorientált cégként, mégis mit reagálnának, mikor a nép szinte követeli és egyúttal zabálja a Star Wars érzést? Szomjazzuk az ismerős szereplőket, a hülye lényeket, a robotokat, a sok-sok bolygót, az űrhajókat, a rengeteg utalást a többi filmre és így tovább. Ők megadják nekünk.

Persze ha bármilyen tekintetben vészesen leromlana a filmjeik minősége, másról kellene beszélnünk, ahogy annak idején az előzménytrilógia kapcsán is tettük. Én személy szerint azokat elfogadom, mint az univerzum részei, de filmként nem valami jó élményként tekintek vissza rájuk. Itt meg épp fordítva áll a helyzet. Eddig ez a két film elég jól sikerült. Bár fantázia jelentősen kevesebb van bennük, mint bármelyik tetszőleges Lucas filmben, de a Disney ebből így is nagyon jól meg fog élni, és persze tudjuk azt is, hogy milyen következtetést fognak levonni a jövőbeli terveikkel kapcsolatban.

 
Az én csodálatom kivívásához ugyan egy kicsit több hozzáadott érték kellene, de egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Ez a film a kivitelezését és az univerzumba való illeszkedését illetően nagyon összetett és finoman kidolgozott. Ezzel együtt vagy ezt leszámítva akár, botorság lenne azt állítani, hogy rossz film. Akárhogyan nézzük, nem rossz film, a fanyalgóknak vagy sérelmük van vagy feltűnési viszketegségben szenvednek és így adják a világ tudtára. Tény, hogy ha leszámítjuk az univerzumépítés adta plusz értékeket, akkor csak egy közepes történetet kapunk túl sok mozgással és dinamikával, ismerős, jól bejáratott dramaturgiával, nem túl karizmatikus karakterekkel (melyeken a színészi játékk sem sokat segít) és rémesen leegyszerűsített szimbolikus gyakorlatisággal (meg kell nyomni a gombot, át kell repülni másik bolygóra, a megszerzendő adat nyilván fizikailag is nehezen megszerehető helyen van...). Az állandó kényes pont, a karakter motivációk viszont javarészt jól működnek, csak több játékidőt igényeltek volna (Jyn például villámgyorsan válik határozott vezéregyéniséggé...). Mondjuk az akciók kárára, mert nekem abból viszont a végére már sok volt, mivel nem kellően változatos. Voltaképpen a karakterek és a dramaturgia szintjén döcögős ugyan, de a látványban elég jól kárpótol, poénokat is elég jó ritmusban kapunk és a végére a fénykardig bezárólag minden a helyére kerül ahhoz, hogy egy habzó szájú Star Wars-geek elélvezzen.


A szomorú az, hogy egyedülálló filmként nem sok keresnivalója lenne. Nincsenek kellően kidolgozott, karizmatikus egyéniségek (megjegyzés: ha a Star Wars-nak anno nem készült volna egyetlen folytatása sem, mindenki leszarná Luke-ot meg Leia-t.), kapkodóan ugrálunk a galaxisban és a hangsúlyosságban és a dramaturgiában is bőven lehetne kivetni valót találni. Immáron sokadjára látva ugyanazokat a túlzóan szimbolikus eseményeket (dugd be a vezetéket és húz már meg azt a kart) és helyszíneket (Véder a lávás bolygón, komor épületben), egyértelmű, hogy ebből hamarosan be fogunk sokallni. Én biztos. Addig azonban élvezhetjük. Amennyiben akarjuk. Ha nem, akkor meg pukkadjunk meg, de attól még jönni fognak ezek a filmek.   7/10


– Rendben, kitalálták, hogy nem lesz Star Wars logó és futó felirat. Helyette kapunk egy béna ritmusban beillesztett pár másodperces címet, egy semmilyen hatású zenével. Rettenetesen gyenge megoldás.
– Giacchinót nagyon gyorsan el kéne takarítani a fősodorból.
– Felicity Jones az elején nagyon gyenge, aztán egész jól összeszedi magát, de Daisy Ridley közelébe se ér. Pedig azért tőle se voltam éppen elájulva.
– Igazából, Mads-tól kezdve Mendelsohnig egyetlen figura se fogott meg, pedig őket kifejezetten nagyra tartom és kedvelem.
+ Viszont: Darth Vader!!!!!! AAAAaaAaaaaAAaaaaaaahhh!!!!!!!
– Leia fiatalítása még hagyján, de szegény Peter Cushing. Nem hiszem el, hogy egy maszkmester nem lett volna jobb megoldás. Vagy kicsit átgondolni a történetet. Valahogy el kellett volna kerülni ezt a CGI szörnyet, mert nagyon gáz.

Megjegyzések