2017. augusztus 3.

Alien: Covenant

Ridley Scott (2017)

Nem látom értelmét, hogy lépésről lépésre végighaladjak, csak távlatokban tudom vizsgálni.

A Prometheus kétes megítélése láthatóan zavarta Ridley Scott egóját és ezért elhatározta, hogy most olyat fog alkotni, amibe nem lehet egymilliárd helyen belekötni. Ez sajnos azt eredményezte, hogy túlságosan is a biztonság lebegett a szeme előtt és közben elfelejtette, hogy mitől döglik a néző. Írótársaival karöltve, kanyarítottak egy korrekt, kerek, nagy lyukaktól mentes történetet, ami már majdnem összekapcsolja az eredeti, frencsájz indító (ám közel sem annak szánt) filmjével. (A királynő mibenléte azért még kérdéses.)

OK. Összességében kielégítőnek mondanám az élményt, ugyanakkor mégsem tudok örülni neki. A misztikum-felfedezés kettőse és az utána keletkező űr kitöltésének sikeressége eleve halálra van ítélve. Tudjuk, hogy hova kell eljutnunk, csak azt nem tudjuk, hogy hogyan. Ki lehet úgy tölteni a most már tátongó méretű lyukat a történetek között, hogy ne legyen magyarázkodás vagy "jobb híján" érzetű? Nem hiszem. De kis kitérőként megmondom azt is, hogy miért nem.


Mert frencsájz-őrületben vagyunk. Ha látunk valami eredetit vagy valami fantasztikusat és megnézünk róla pár véleményt tetszőleges közösségi oldalon, 99,9% eséllyel találunk közte olyat, hogy "ilyen jöhet még!" és társai. Rossz hírem van. Sose lesz olyan. A ritka kivételek táborát gyarapítja épp ezen frencsájz második kötete, ami azzal nyert magának hatalmas rajongó tábort és szakmai elismerést, hogy enyhén más stílusban bontotta ki a rengeteg lehetőséget, ami az eredeti filmben kínálta magát. Csakhogy ilyen csillagállás igen ritkán képes létrejönni és James Cameron is korlátozottan ér rá mostanában, miután kvázi bolond nyugdíjas korára, langaléta kék embereket hajkurászik rengeteg pénzből.

Az már egészen biztos, hogy a folytatásokat kikerülni nem lehet. Erre tart a piac és ezen a sorozatok térnyerése sem segít. Eszik, falják, habzsolják a népek a sorozatokat, ami az én kényelmes, kívülálló pozíciómból elég ambivalens érzetet kelt. Egyrészt én is tudom, hogy milyen jó benne lenni, amikor működik. Másrészt viszont nem tudom elhessegetni az elkerülhetetlen minőségromlás gondolatát. Figyelve egy valag film és sorozatőrült folyamatában érkező reakciót és véleményeit, mást sem látok, minthogy hogyan romlik a színvonal, mit kaszálnak el, mi tartja magát még és így tovább. Bár a filmeknél is rengeteg tényezőnek kell összeállni egy jó rendezői koncepción kívül, hogy egy egységes produkciót láthassunk, de kérdem én! Egy pl. 4.-5. évadjában járó, addigi sikeressége okán továbberőltetett történetet miként fog majd értékelni egy művészettörténész száz év múlva? Múló, elillanó hóbortnak tűnik csak számomra, amit elsősorban gazdasági szempontok szülnek. Egy eredeti ötlet semmilyen megkötést nem jelent. Egy folytatás pedig nem csak kötöttség, de megfelelési kényszert, elvárásokat és még egy csomó, a kreativitásra kártékony folyamatot szül, törvényszerűen. És ez ugyanúgy igaz az ilyen nagy költségvetésű mozifilmekre is. Nagyon kevés ember lesz, akit érdekelni fog egy köztes Alien rész 50 év múlva. 10x inkább egy kétes megítélésű, erős kézzel végigvitt eredeti ötlet (pl. Neon Demon), mint egy folytatás. Persze ez is csak egy vélemény, de talán érdemes megfontolni mivel tölti az ember az idejét.


Szóval Ridley Scott annyira komolyan vette a Prometheus nevetséges karaktereinek kritikáját, hogy itt a másik véglet felé tolta el a cselekményt. Pár apróság szemet szúrhat, de javarészt, a szereplők kizárólag olyan szituációkban tevékenykednek, amelyek vagy egy korábban (másik filmben) bevált, működő szituáció másolatának tekinthetőek, vagy teljesen bekorlátozva, a cselekvés lehetőségétől megfosztva léteznek bennük. A legjobb példa a trailerben is szereplő zuhanyzós jelenet. Ez egy ötlet csupán, egy egyszerű slasher klisé ráadásul. További megfigyeléseim pontokba szedve:

+ A festményszerű képek az elején nagyon hangulatosak.
– Vajon miért mondja egy veszett rossz fizikai állapotban levő ember, hogy "I'm fine."? A valóságban nem inkább segítséget próbálna kérni?
– Jajj, most a hátán bukkan ki a lény és nem a hasán, micsoda ötlet!
– Sajnos elég nyilvánvalóak a leosztott szerepek. Csak szokásos filmes sablonkarakterek vannak: vicces ember, kemény ember, azonnal halálra ítélt ember, stb.
– Ahogy a Prometheusban is, itt is nagyon zavart, hogy túl gyorsan történnek a dolgok. Pillanatok alatt kifejlődik egy lény, percek alatt "felnőtté" válik. Nem lenne ehhez szükség tápanyagra? Milyen anyagból fedezi ezt? Csak azért mert lusták, nagyobb időt felölelő forgatókönyvet írni, irreálissá, kapkodóvá silányítják a filmeket. Hol van az a Ridley, aki oly sokáig bújtatta az egy szem alient az első részben? Rengeteget rombol az élményen.
– Kicsit pazarlásnak tűnik olyan jó színészek mint Katherine Waterston (vagy a reneszánszát élő Billy Crudup) munkáját erre pazarolni.
+ Danny McBride jó. Bár én nem értem mi az általános ellenszenv felé. Tud ő ha akar.


De amúgy én igazából meglepődtem, hogy milyen összeszedett film. Teljesen vállalható minden téren. Az újrázás élménye persze kétséges, valószínűleg ugyanúgy semmi pluszt nem tud majd nyújtani. Hovatovább semmi epikus, emlékezetes nincs benne, így szerintem elég gyorsan feledésbe fog merülni. Az én fejemben egész biztosan.   6/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése