Wonder Woman

Patty Jenkins (2017)

A DC filmstúdió hosszas vergődés után, végre valahára ki tudott préselni magából egy vállalható alkotást. Mondjuk ugyanúgy ezer sebből vérzik mint a többi, de ezen nincs miért meglepődni, hiszen a rendezőnő kivételével ugyanazok készítették:
– Snyder öröksége, hogy nem lehet anélkül lezárni egy szuperhősfilmet, hogy ne ütnék vágnák egymást az aktuális szembenállók minimum negyed óráig. Innen üzenem, hogy még mindig ugyanúgy halál unalmas és érdektelen.
– A hosszasan építgetett csapatnak végül semmilyen érdemi szerep nem jut, de így legalább sikerül elérni a tekintélyes 141 perces játékidőt. De miért is? Mivel megy el az idő? Tegnap este néztem a filmet, de esküszöm nem emlékszem a javára. Ez minősíthetne engem is, de nem, sajnos nem igazán érdekes vagy izgalmas a történet. A szokásos elemeket puffogtatják és a szokásos szögről akasztott karakterek szereplenek, a szokásosnál kicsit jobb arányérzékkel adagolva.
– Az alapanyag kötött, sokat nem tudnak kezdeni vele, de ez a meseszerű görög mitológia hablaty, nagyon gyerekes. Célszerű lett volna ebből minél többet elhallgatni.
– CGI everywhere. Ott is, ahol nem kéne. Néhol elég gagyi is, például az elején amikor fentről mutatják, ahogy edzenek az amazonok.
+ Gal Gadot egy istennő. Chris Pine-nal jók együtt.
+ Diána ismerkedése a világgal, bár ugyanúgy klisés és agyonhasznált elemekre épül, vicces tud lenni és szórakoztató.


Viszont a film utóélete kifejezetten érdekes. Például, hogy milyen reakciókat váltott ki James Cameron megjegyzése. A film körül kialakult kép azt sugallja, hogy Cameron hozzászólását élből el kellene utasítanom, mert ezzel a rossz oldalt szolgálom. De nem megy. Sajnos inkább az ő mondandójával tudok azonosulni. Hosszú, bonyolult téma, lehet, hogy nem kellene belemenni, de van azért, amit muszáj kiírnom magamból.

Könnyű csapdába esni, amikor egy méretes kampány élére olyan fiatal, végtelenül szimpatikus és emberi gyönyörűséget találnak, mint Gal Gadot. Nézzük csak meg ezt a videót. Ki merne ennyi szentimentalizmus után, igazat adni egy ilyen gonosz rosszakarónak, mint Cameron?! Erős női karakter? Fontos üzenet? Erős női rendező? Ne legyünk álszentek! Maximum korrektnek mondanám mindegyiket. Patty Jenkins optimizmusát egyszerűen nem tudom átérezni. Ő most persze lubickol, könnyen élteti a gyermekét, hiszen a jó oldalon áll, a jó ügyért "harcol", és nem mellesleg /hopp!/ a világ legjobban fizetett női rendezővé vált. Érzésem szerint, nem tesz hozzá érdemben semmit a témához. És nem is fog semmit megváltoztatni. És nem is egy valós, a világra reflektáló, szemet felnyitó példaképet láthatunk benne, akivel tényleg együtt lehet érezni. Fennköltnek és magasztosnak szánták, de valójában inkább giccses, pátoszos és közhelyes.

Persze egy elég hosszú filmről beszélünk, aminek nyilvánvaló, hogy sok vetülete van és nem is könnyű szétválasztani a rétegeit. De itt van például egy kiragadott jelenet: Sokan hozták fel példának, amikor Dia egyedül elindul a lövészárokból. Megérkezik egy hónapok óta stagnáló frontvonalra, gondol egyet, előrefut és az összes, a tehetetlenségbe már rég beleszürkült ember, akinek fogalma sincs róla, hogy kicsoda ő, fél percen belül követni kezdi és pár perc alatt legyőzik az ellent. Dramaturgiailag ez egy katasztrófa. Ha távolabbról nézem, akkor meg épp csak annyit kapok, hogy egy kívülről érkező egyén, meglátja a lehetőséget ott, ahol a többi már nem. Van szerepe ebben annak, hogy nő? Egyáltalán nincs. Akkor minek van szerepe? Annak, hogy emberfeletti képességekkel rendelkezik. Ez az egyik legikonikusabb pillanata a filmnek és szerintem nagyjából le is festi a film szerepét a filmvilágban. Egy fontos ügy érdekében, megkérdőjelezhető módon, de eredményt ér el, aminek aztán észrevétlenül nyoma vész.   5/10


– Tök jó, hogy sok kis részletből állnak össze a jelenetek. Egy csomószor fordul elő, hogy Dius éppen feláll, megfordul, akármi és egyből látszik, hogy máskor vették fel, máshogy áll a haja, más a bevilágítás. Viszont! Minden egyes esetben elmenne smink, sampon vagy hajfesték reklámba.

Megjegyzések