Rough Night
Csajok hajnalig
Lucia Aniello (2017)
Nem akarok álszent lenni, meg ünneprontó, meg koravén, meg mittudomén, de ez nagyon nem jó film. Tök szépen le lett gyártva, a beltartalom viszont erősen rohad. Fájó, hogy ilyen üres, direkt élesen elkülöníthető, erős jegyekkel rendelkező karakterekre futja csak, akik amúgy a valóságban nemigen valószínű, hogy egyáltalán barátkoznának egymással. De ez még csak hagyján, hogy ilyen mesterségesen generált csapat a főszereplő, a fejlődésük, a sablonszerű dramatugiai elemek csak nagyon erőltetetten húzhatóak rájuk és az általuk erőltetetten alakuló cselekményre. Ergo a történet egy kalap szart sem ér. A legnagyobb probléma viszont az, hogy a trendeknek megfelelően, kizárólag kikacsintva, éppenhogy csak nem a néző felé fordulva, de egyértelműen neki (nekünk) célozva beszélgetnek. Ilyet nem csinálnak az emberek. Ilyet csak akkor lehet értékelni, ha a narratíva nem szenved semmilyen csorbát. Márpedig itt a poénok kizárólag ezen az értelmezési szinten működnek... Bocs, elgépeltem. Működnének, ha jók lennének, de igazából tízből maximum egy ha betalál. Már a legelső jelenet nyilvánvalóvá teszi, hogy semmit nem lehet elhinni abból amit látni fogunk. Összességében nonszensz, légből kapott, súlytalan túlzások halmaza, amik kizárólag önmagukért léteznek, nem pedig a történet célját szolgálandó. 4/10
Lucia Aniello (2017)
Nem akarok álszent lenni, meg ünneprontó, meg koravén, meg mittudomén, de ez nagyon nem jó film. Tök szépen le lett gyártva, a beltartalom viszont erősen rohad. Fájó, hogy ilyen üres, direkt élesen elkülöníthető, erős jegyekkel rendelkező karakterekre futja csak, akik amúgy a valóságban nemigen valószínű, hogy egyáltalán barátkoznának egymással. De ez még csak hagyján, hogy ilyen mesterségesen generált csapat a főszereplő, a fejlődésük, a sablonszerű dramatugiai elemek csak nagyon erőltetetten húzhatóak rájuk és az általuk erőltetetten alakuló cselekményre. Ergo a történet egy kalap szart sem ér. A legnagyobb probléma viszont az, hogy a trendeknek megfelelően, kizárólag kikacsintva, éppenhogy csak nem a néző felé fordulva, de egyértelműen neki (nekünk) célozva beszélgetnek. Ilyet nem csinálnak az emberek. Ilyet csak akkor lehet értékelni, ha a narratíva nem szenved semmilyen csorbát. Márpedig itt a poénok kizárólag ezen az értelmezési szinten működnek... Bocs, elgépeltem. Működnének, ha jók lennének, de igazából tízből maximum egy ha betalál. Már a legelső jelenet nyilvánvalóvá teszi, hogy semmit nem lehet elhinni abból amit látni fogunk. Összességében nonszensz, légből kapott, súlytalan túlzások halmaza, amik kizárólag önmagukért léteznek, nem pedig a történet célját szolgálandó. 4/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése