Guardians of the Galaxy Vol. 2
A galaxis őrzői vol. 2.
James Gunn (2017)
Volt egy feszes, vicces, nem csak látszatra fantáziadús, sci-fi kaland, amitől mindenki eldobta az agyát. Egy valószínűtlenül jól eltalált, arányos, könnyed, bár súlytalanságában kicsit erejét vesztő érdekesség volt ez, ami törvényszerűen anyagi siker is lett. Blablabla, kénytelenek voltak folytatást gyártani neki. Rendben, megkapták a zöld utat az eredeti film készítői, így minden készen állt az újabb önfeledt látványorgiára. Ja, neeem! Mert hát a siker utáni nyomás, a deadline, az hogy kényszer szülte (igen), előre vetíti, hogy - hacsak valami csoda nem történik - minőségromlásnak kell bekövetkeznie. A lehetőség persze ilyenkor megvan, a remény él.
Lássuk csak mihez kezdett James Gunn a soha vissza nem térő lehetőséggel, mit próbált összehozni nekünk folytatás gyanánt:
• A nehezen összeállt csapatban megjelenik a széthúzás, de végül mindenkinél a szív győz és együtt, újra minden akadály sikerül átlépniük.
• Egyfajta eredetet adni a főhősnek és pár kiemelt társának (kék ember (Yondu), zöld nő (Gamorra)), ezzel mélyíteni háttéruniverzumot.
• Súllyal fellépő főgonosz az eredettörténetbe ágyazva.
• Szerelmi szál, mert az már nagyon kell.
• Könnyed hangulat fenntartása, ritmusosan érkező poénok, hangulatos zenék.
Az eredmény:
– Mindenkinek jut némi idő, de valódi összetartó erő ezúttal nincs. A történetben egyesek tengődnek, csak az idő kitőltésére alkalmasak, mert semmi lényegi szerepük nincsen. Az egyes tagok elhanyagolttá válása miatt a kényes egyensúly megbomlik.
– A kisiskolás gyermek értelmi színvonalán tobzódó, ősisten főgonosz végül mégis súlytalanná válik, mivel a története csak egy látványorientált bullshit-orgiába torkollik, sok gyenge akcióval.
– Most tényleg meg kellett volna hatódni egy ilyen előkészítetlen, hirtelen rájövök, hogy ki az igazi apám bullshittől?
– A szerelmi szálat illetően csak unalom, érdektelenség és a feleslegesség érzése kap teret.
– A zenék nem ikonikusak és már nem is olyan hangulatosak.
– A poénok néhány jó ötlet mellett inkább fárasztóak és erőltetettek.
Aztán végül arra jutottam, hogy minél többet tudok meg a hátterükről, minél több időt töltök velük (jön a folytatás! jajjdejó!), annál kevésbé fog érdekelni és tetszeni. Az a két óra ami első részben volt, éppen elegendő és kielégítő volt. Már ott is lehetett látni, hogy James Gunn éles határon táncol, de új színt hozott, jól állt neki, úgyhogy elnéztük. Ez harmadszorra már nem fog menni. Lehet, hogy jószívű vagyok, de azért talán egy 6/10-et megér.
– Egyébként csak engem zavar, hogy egy tetszőleges faj egyede egy teljesen másfélével akar kettyinteni? Egy félig ember-félig isten vajon képes egyáltalán szexuális kapcsolatot létesíteni egy másik humanoid faj egyedével? Fontos kérdés!
James Gunn (2017)
Volt egy feszes, vicces, nem csak látszatra fantáziadús, sci-fi kaland, amitől mindenki eldobta az agyát. Egy valószínűtlenül jól eltalált, arányos, könnyed, bár súlytalanságában kicsit erejét vesztő érdekesség volt ez, ami törvényszerűen anyagi siker is lett. Blablabla, kénytelenek voltak folytatást gyártani neki. Rendben, megkapták a zöld utat az eredeti film készítői, így minden készen állt az újabb önfeledt látványorgiára. Ja, neeem! Mert hát a siker utáni nyomás, a deadline, az hogy kényszer szülte (igen), előre vetíti, hogy - hacsak valami csoda nem történik - minőségromlásnak kell bekövetkeznie. A lehetőség persze ilyenkor megvan, a remény él.
Lássuk csak mihez kezdett James Gunn a soha vissza nem térő lehetőséggel, mit próbált összehozni nekünk folytatás gyanánt:
• A nehezen összeállt csapatban megjelenik a széthúzás, de végül mindenkinél a szív győz és együtt, újra minden akadály sikerül átlépniük.
• Egyfajta eredetet adni a főhősnek és pár kiemelt társának (kék ember (Yondu), zöld nő (Gamorra)), ezzel mélyíteni háttéruniverzumot.
• Súllyal fellépő főgonosz az eredettörténetbe ágyazva.
• Szerelmi szál, mert az már nagyon kell.
• Könnyed hangulat fenntartása, ritmusosan érkező poénok, hangulatos zenék.
Az eredmény:
– Mindenkinek jut némi idő, de valódi összetartó erő ezúttal nincs. A történetben egyesek tengődnek, csak az idő kitőltésére alkalmasak, mert semmi lényegi szerepük nincsen. Az egyes tagok elhanyagolttá válása miatt a kényes egyensúly megbomlik.
– A kisiskolás gyermek értelmi színvonalán tobzódó, ősisten főgonosz végül mégis súlytalanná válik, mivel a története csak egy látványorientált bullshit-orgiába torkollik, sok gyenge akcióval.
– Most tényleg meg kellett volna hatódni egy ilyen előkészítetlen, hirtelen rájövök, hogy ki az igazi apám bullshittől?
– A szerelmi szálat illetően csak unalom, érdektelenség és a feleslegesség érzése kap teret.
– A zenék nem ikonikusak és már nem is olyan hangulatosak.
– A poénok néhány jó ötlet mellett inkább fárasztóak és erőltetettek.
Aztán végül arra jutottam, hogy minél többet tudok meg a hátterükről, minél több időt töltök velük (jön a folytatás! jajjdejó!), annál kevésbé fog érdekelni és tetszeni. Az a két óra ami első részben volt, éppen elegendő és kielégítő volt. Már ott is lehetett látni, hogy James Gunn éles határon táncol, de új színt hozott, jól állt neki, úgyhogy elnéztük. Ez harmadszorra már nem fog menni. Lehet, hogy jószívű vagyok, de azért talán egy 6/10-et megér.
– Egyébként csak engem zavar, hogy egy tetszőleges faj egyede egy teljesen másfélével akar kettyinteni? Egy félig ember-félig isten vajon képes egyáltalán szexuális kapcsolatot létesíteni egy másik humanoid faj egyedével? Fontos kérdés!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése