2017. augusztus 21.

Buried

Élve eltemetve
Rodrigo Cortés (2010)

Hirtelen hasított belém az érzés, hogy ezt még nem láttam. Volt némi időm, ezért be is iktattam gyorsan... Igazából kurvára nem volt időm, de azért csak beiktattam, hiszen a fene vigye el, már vagy egy hete nem bírtam megnézni egy árva filmet. Éppen ezért, most elég fáradt vagyok, pedig csak másfél órás. Whatever.


Utólag elmélkedve, sajnos felettébb szomorúan konstatálom, hogy csak azt az élményt hozta, amire számítottam is. Vagyis, a készítők remek alapötletet dolgoztak ki, de ahhoz, hogy ki tudják nyújtani egészestés hosszra, túl sokat kellett trükközniük és hiába próbáltak végig a hihetőség és a koherencia oldalán maradni, végül nem sikerült nekik. Miért nem vágták feszesebbre, miért nem hagyták inkább el a felesleges túlzásokat (mint pl. a kígyó) és miért nem vállalták be bátran a 60-70 perc környéki időt, amit a történet is indokol? Ezek a nagy kérdések. Ez egy fontos, koncepcionális hiba, hiszen valószínűsíthetően sokat kellett agyalniuk a plusz részeken, és az, hogy direkt meg lett célozva az idő, az hétszentség, hiszen egyértelműen elkülöníthető kis epizódokra bonthatóak ezek a beszúrt ídőhúzó jelenetek. Probléma még, hogy unlike Locke, nincs érdemi, komoly hatást elérő színészi játék, csak egy szenvedő arc. Az egyre beömlő homok, a hangosodó zene meg szinte teljesen kidob a végére az élményből, arról nem is beszélve, hogy a legutsó fordulat teljesen kiszámítható és hatástalan. Nem rossz próbálkozás, de túl lett gondolva. A kevesebb, sokkal több lett volna.   5/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése