From Beyond

Tágra nyílt elme
Stuart Gordon (1986)

Elég bosszantó, hogy szinte minden kortársa közt ez a test-misztérium-sci-fi-horror is lógva hagy. Úgy szeretném szeretni, de direkt kibabrál velem. Pedig a vad fantázia kedvéért, hajlamos lettem volna egy csomó minden elnézni neki. Ragyogó premisszából és kiváló kivitelezési lehetőségekből gazdálkodva bénázik össze egy kiadós agyfasznyi mennyiséget. Könyörgöm, hát miért nem képesek értelmes beszélgetéseket vagy legalább logikus egymásból következő jeleneteket összeírni?! Totál szituáció-idegen szövegeket hablatyolnak a színészek, amik nyögve tolják előre a cselekményt.

– Amikor a nő próbálja meggyőzni a palit, hogy folytassák a kísérletezést, az mégis mi? Teljesen talaját vesztett hülyeség.
– Miért kell ott helyben, együtt aludniuk amúgy? Mi indokolja?
– A szakmaiság teljesen hiányzik a történetből, alapjaiban kinyírva a realitásérzetet.
– Amikor ott a lehetőség, hogy leállítsa a gépet, inkább lefut a picébe küzdeni a micsodákkal. WTF?
– Az akciók totál értelmetlenek. Egyszerűen hülység amit adott helyzetben cselekednek.
+ A maszkok/szörnyek/effektek egész jól néznek ki még most is.

Amúgy meg sokat nem is lenne szükséges értekezni erről a műről, hiszen több ízben is kiszívják benne emberek agyát a szemüregükön keresztül. Szóval must see. Ja, nem! Pedig Barbara Crampton egész hosszú ideig túlpörgetett horny üzemmódban nyomul bőrcuccban és harisnyában, ami nem kis pozitívum.   4/10