Hold the Dark

Jeremy Saulnier (2018)

Saulnier három film alatt eljutott a realisztikus, erősen személyes hangvételű, velősen érzelmes, drámai bűnfilmtől a furcsa humorú, játékossággal kacérkodó keménykedésen át az irracionálisan lehangoló, túl sötét, b-filmes mérce szintjén eltúlzott, misztikus hangulatú elborultságig. És ez nem jó. Lényegében az első pár szó elhangzását követően már értetlenül ülök a film előtt, és ez a hiányérzet egészen a végéig megmarad. Egyszerűen nem veszem meg ezt a végtelen sötét, elátkozott, absolutely no joy világot. Teljesen irányt tévesztett és összeegyeztethetetlen ez a felfestett környezet és a magát halálosan komolyan vevő narratíva. Semmit nem hiszek el neki. Mindazonáltal, a film tökéletesen kivitelezett és a színészek hibalistájára se írnék fel semmit. Nagyon érdekes eset. Több szempontból is szomorú mindez. Például azért, mert Saulnier a vizualitáshoz eléggé ért. Úgymond kárba vész ez remek munka. Meg ott van mondjuk Riley Keough, aki iszonyú szimpatikus és izgalmas színésznő. Érdekes szerepválasztásaiban eddig kivétel nélkül kiválóan alakított, és emellett hétköznapi módon, nem pedig megközelíthetetlen sztárként gyönyörű. Na de ilyen filmben mi végre?   5/10