Mamma Mia!
Phyllida Lloyd (2008)
Mondom jó lesz ilyen családi mozinak. Az elején még csak a gyanúja él annak, hogy túlvezérelt és légből kapott a sztori, de jó 20 perc után már egészen nyilvánvaló, hogy nem fordítottak csak minimális agymunkát az írásra. Ódivatú, közhelyes és borzalmas a humora. Nagyon sűrűek az éneklések és nagyon hosszúak, de ez igaz amúgy az egész filmre is. A történetnek mintha már vége lenne, de még mindig csak nyújtják és nyújtják és még egy dal, meg még egy. Igazából nem is énekelnek jól, a koreográfiák is elég unalmasak, de a leginkább az érdektelenség húzza le. Mert ugye miért is lennék kíváncsi az ilyen karikatúra típusú szereplőkre, akiknek az élete nagyon távol áll egy az életben is elképzelhető személy életétől, és a cselekmény abszurditása ezen csak még tovább ront. Egy ponton a nevetségesen és szánalmasan tekergő, vinnyákoló Meryl Streepen gondolkodtam el, hogy én ezt nagyon nem értem. Attól, hogy könnyed, felszabadult, vidám szórakozást akartak nyújtani, még ugyanúgy bele kellett volna tenniük az alap, elvárható munkát. Jut eszembe ezt a kép világot meg hogy gondolták? Olyan mintha a javát stúdióban vették volna fel, miközben többen egyszerre tenyereltek a narancssárga overload címkéjű potméterén.
Na most akkor sikerült egy pont olyan csapongó, kidolgozatlan véleményt írnom, mint amilyen a film maga. De ebbe én akkor sem vagyok hajlandó több energiát belefeccölni. Elég volt, hogy végigszenvedtem... Pontozni meg nagyon nehéz az ilyesmit. A lényeg, hogy jobb inkább elfelejteni. 3/10
Mondom jó lesz ilyen családi mozinak. Az elején még csak a gyanúja él annak, hogy túlvezérelt és légből kapott a sztori, de jó 20 perc után már egészen nyilvánvaló, hogy nem fordítottak csak minimális agymunkát az írásra. Ódivatú, közhelyes és borzalmas a humora. Nagyon sűrűek az éneklések és nagyon hosszúak, de ez igaz amúgy az egész filmre is. A történetnek mintha már vége lenne, de még mindig csak nyújtják és nyújtják és még egy dal, meg még egy. Igazából nem is énekelnek jól, a koreográfiák is elég unalmasak, de a leginkább az érdektelenség húzza le. Mert ugye miért is lennék kíváncsi az ilyen karikatúra típusú szereplőkre, akiknek az élete nagyon távol áll egy az életben is elképzelhető személy életétől, és a cselekmény abszurditása ezen csak még tovább ront. Egy ponton a nevetségesen és szánalmasan tekergő, vinnyákoló Meryl Streepen gondolkodtam el, hogy én ezt nagyon nem értem. Attól, hogy könnyed, felszabadult, vidám szórakozást akartak nyújtani, még ugyanúgy bele kellett volna tenniük az alap, elvárható munkát. Jut eszembe ezt a kép világot meg hogy gondolták? Olyan mintha a javát stúdióban vették volna fel, miközben többen egyszerre tenyereltek a narancssárga overload címkéjű potméterén.
Na most akkor sikerült egy pont olyan csapongó, kidolgozatlan véleményt írnom, mint amilyen a film maga. De ebbe én akkor sem vagyok hajlandó több energiát belefeccölni. Elég volt, hogy végigszenvedtem... Pontozni meg nagyon nehéz az ilyesmit. A lényeg, hogy jobb inkább elfelejteni. 3/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése