Umimachi Diary
Our Little Sister
Hirokazu Koreeda (2015)
Örömteli felismerés ezen a fantasztikus őszön (az ősz mindig fantasztikus), hogy még mindig van új a nap alatt. Például a kéz-láb-száj néven illetett újkori vírus, ami képes két nap lázzal ledönteni, majd napokra megfosztani az evés-ivás örömétől a szájban keletkező gyötrelmes sebek által. De mivel minden rosszban van valami jó, a két szakasz között van egy rövid időszak, amikor viszonylag elviselhető az élet, és ha hagyják az embert, tud a fekvéssel is űzhető hobbijának hódolni. Négy filmet néztem meg egy nap alatt, hát ilyen se volt mostanában.
A négy film közül az Our Little Sister magasan a legjobb élmény volt, de igazából bármilyen korból, bármivel szembe merném állítani, annyira lenyűgözött. Realista feel-good filmnek lehetne talán titulálni. Valamivel több mint két órában követünk három együtt élő fiatal felnőtt (karrierjük elején járó) lánytestvért, amint magukhoz veszik a náluknál jóval fiatalabb féltestvérüket. Ők hárman együtt nőttek fel, kvázi apa nélkül, mert már rég elhagyta az anyjukat egy másik nő kedvéért, de az anyjuk is nagyon korán lelépett, mert ő meg olyan furcsa eset. Egymást nevelték, egymásra támaszkodva tanultak meg végtelenül toleránsak, támogatóak és építően kritikusak lenni. Ha egy az apját ápoló, magára hagyott 13 éves bekerül közéjük, vajon szétrobbantja őket vagy hozzájuk idomul?
A kérdés persze már meg lett válaszolva. Ehhez a három lányhoz és az életfelfogásukhoz, amit együtt képviselnek, bárki hozzáidomulna. Kicsit mindegyikbe beleszerettem, ahogy megismertem őket. Ahogy ilyen szerényen és őszintén élnek, ahogy egymás és bárki felé mély tisztelettel, szeretettel és törődéssel viseltetnek, az teljesen váratlan pillanatokban érzékenyített el. Egy szebb világban mindenki arra törődne, hogy így élhessen. Ennek kéne az ideálnak lennie és nekik kéne az emberek példaképeivé válniuk. Pont.
Filmelemzés egyébként még soha nem volt olyan haszontalan, mint ezé az alkotásé. Kb. olyan, mintha a valóságot néznénk. Minden filmes eszköz és technika azért olyan amilyen, hogy minél észrevétlenebb legyen. Szerkezet mintha nem is lenne, a karakterek valós személyeknek tűnnek, minden gördülékenyen, természetesen, magától értetődően halad. A fényképezés a hétköznapiságra törekszik, mégis mindig megtalálja a szépséget. Vagy talán jobb megfogalmazás, hogy felhívja a figyelmet a hétköznapi életben rejlő szépségekre.
Egyébként már a legelején éreztem, hogy mélyen a szívembe fogom zárni ezt a filmet. Ha vissza kell majd nyernem az emberiségbe vetett hitemet, az elsők közt fog eszembe jutni, hogy újra megnézzem. Csodálatos!9/10
Szerk. 19.11.25.: Hát igen, ennél pozitívabb és szívet melengetőbb filmélményem még talán nem is volt. 10/10
Hirokazu Koreeda (2015)
Örömteli felismerés ezen a fantasztikus őszön (az ősz mindig fantasztikus), hogy még mindig van új a nap alatt. Például a kéz-láb-száj néven illetett újkori vírus, ami képes két nap lázzal ledönteni, majd napokra megfosztani az evés-ivás örömétől a szájban keletkező gyötrelmes sebek által. De mivel minden rosszban van valami jó, a két szakasz között van egy rövid időszak, amikor viszonylag elviselhető az élet, és ha hagyják az embert, tud a fekvéssel is űzhető hobbijának hódolni. Négy filmet néztem meg egy nap alatt, hát ilyen se volt mostanában.
A négy film közül az Our Little Sister magasan a legjobb élmény volt, de igazából bármilyen korból, bármivel szembe merném állítani, annyira lenyűgözött. Realista feel-good filmnek lehetne talán titulálni. Valamivel több mint két órában követünk három együtt élő fiatal felnőtt (karrierjük elején járó) lánytestvért, amint magukhoz veszik a náluknál jóval fiatalabb féltestvérüket. Ők hárman együtt nőttek fel, kvázi apa nélkül, mert már rég elhagyta az anyjukat egy másik nő kedvéért, de az anyjuk is nagyon korán lelépett, mert ő meg olyan furcsa eset. Egymást nevelték, egymásra támaszkodva tanultak meg végtelenül toleránsak, támogatóak és építően kritikusak lenni. Ha egy az apját ápoló, magára hagyott 13 éves bekerül közéjük, vajon szétrobbantja őket vagy hozzájuk idomul?
A kérdés persze már meg lett válaszolva. Ehhez a három lányhoz és az életfelfogásukhoz, amit együtt képviselnek, bárki hozzáidomulna. Kicsit mindegyikbe beleszerettem, ahogy megismertem őket. Ahogy ilyen szerényen és őszintén élnek, ahogy egymás és bárki felé mély tisztelettel, szeretettel és törődéssel viseltetnek, az teljesen váratlan pillanatokban érzékenyített el. Egy szebb világban mindenki arra törődne, hogy így élhessen. Ennek kéne az ideálnak lennie és nekik kéne az emberek példaképeivé válniuk. Pont.
Filmelemzés egyébként még soha nem volt olyan haszontalan, mint ezé az alkotásé. Kb. olyan, mintha a valóságot néznénk. Minden filmes eszköz és technika azért olyan amilyen, hogy minél észrevétlenebb legyen. Szerkezet mintha nem is lenne, a karakterek valós személyeknek tűnnek, minden gördülékenyen, természetesen, magától értetődően halad. A fényképezés a hétköznapiságra törekszik, mégis mindig megtalálja a szépséget. Vagy talán jobb megfogalmazás, hogy felhívja a figyelmet a hétköznapi életben rejlő szépségekre.
Egyébként már a legelején éreztem, hogy mélyen a szívembe fogom zárni ezt a filmet. Ha vissza kell majd nyernem az emberiségbe vetett hitemet, az elsők közt fog eszembe jutni, hogy újra megnézzem. Csodálatos!
Szerk. 19.11.25.: Hát igen, ennél pozitívabb és szívet melengetőbb filmélményem még talán nem is volt. 10/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése