Eight Grade
Bo Burnham (2018)
Unod már a coming of age tini filmeket? Nem mondom, hogy mostanában nehéz lenne ráunni ezekre. A legtöbb esetben az agyonhasznált, behízelgő, vicceskedő előadásmódot tolják, amit anno John Hughes fejlesztett tökélyre. Jobb esetben van olyan szépen megírt a történet, hogy a körítés ne legyen bántó, de mostanában inkább csak megpróbálják újra elpuffogtatni a szokásost, modern környezetben. Utóbbiak esetében egyre inkább probléma kezd lenni a túl kiforrott dramaturgia, mert emellett a minden percben támadó kikacsintások és jópofaságok feltűnően kilógnak.
Számomra elég élesen elkülönülnek egymástól ezek az alkotások. A kommerszebb filmek közül az utolsó tényleg jól sikerült talán az Easy A volt. Említésre méltó még a Love, Simon, de a sokak által méltatott Edge of Seventeen szerintem elég nagy melléfogás volt. A személyes, kiváló írói munkára épülő, hollywood áramvonalasító hatásától távolabb eső filmek, mint a The Perks of Being a Wallflower, a Columbus, a The Spectacular Now és a Princess Cyd, mérföldekkel emlékezetesebb, élvezetesebb és maradandóbb alkotások. (Biztos lehetne még példálózni, de most nem néztem végig az adatbázisomat, ezek jutottak eszembe.)
Aztán jön egy elsőfilmes 28 éves fiatalember, bizonyos Bo Burnham, és egy személyben lehet életet a műfaj könnyedebb oldalába. Mert cukormáz nélkül, könnyed felfogással, visszafogottan érett humorérzékkel írja és rendezi ezt a végtelenül szimpatikus, földhözragadt történetet. És mennyire életszerű, mennyivel életszerűbb így! Még annak ellenére is, hogy olyan elhasznált szituációk is belekerülnek, mint amikor ketten maradnak együtt az autóban (rengetegszer láttunk már ilyet). Soha nem megy messzire. Se a drámában a könnyek kifacsarása érdekében, se egy poén lecsapása miatt. Az esetlenség és a kínosság a maga hétköznapiságában is kellően ütős. És így sokkal inkább át lehet élni ezeket az élethelyzeteket, sokkal életszagúbbak. Csak olyan események történnek meg, amik bármelyikünkkel megtörténhetnek itt, vagy tőlünk nyugatabbra. Nem nyúl le olcsó módon az anya elvesztésének kérdéséhez sem, pedig nagyon adná magát. Kiválóan érezteti az apuka eszköztelenségét és a lány magányba való menekülését. Nagy szavak nélkül beszél okosan a social media elidegenítő hatásáról és szépen gyúrja mindezt egybe a tanulságba. A mondanivaló összetett, de könnyen értelmezhető és nem szájbarágós. Hétköznapi ismerősségével és egyszerű hatásosságával teljesen váratlan pillanatokban érzékenyített el. Váratlanul szuper élmény, mindenkinek ajánlható és ajánlandó. 8/10
+ Kiváló a játékos, szokatlan hangzásvilágú zene.
Unod már a coming of age tini filmeket? Nem mondom, hogy mostanában nehéz lenne ráunni ezekre. A legtöbb esetben az agyonhasznált, behízelgő, vicceskedő előadásmódot tolják, amit anno John Hughes fejlesztett tökélyre. Jobb esetben van olyan szépen megírt a történet, hogy a körítés ne legyen bántó, de mostanában inkább csak megpróbálják újra elpuffogtatni a szokásost, modern környezetben. Utóbbiak esetében egyre inkább probléma kezd lenni a túl kiforrott dramaturgia, mert emellett a minden percben támadó kikacsintások és jópofaságok feltűnően kilógnak.
Számomra elég élesen elkülönülnek egymástól ezek az alkotások. A kommerszebb filmek közül az utolsó tényleg jól sikerült talán az Easy A volt. Említésre méltó még a Love, Simon, de a sokak által méltatott Edge of Seventeen szerintem elég nagy melléfogás volt. A személyes, kiváló írói munkára épülő, hollywood áramvonalasító hatásától távolabb eső filmek, mint a The Perks of Being a Wallflower, a Columbus, a The Spectacular Now és a Princess Cyd, mérföldekkel emlékezetesebb, élvezetesebb és maradandóbb alkotások. (Biztos lehetne még példálózni, de most nem néztem végig az adatbázisomat, ezek jutottak eszembe.)
Aztán jön egy elsőfilmes 28 éves fiatalember, bizonyos Bo Burnham, és egy személyben lehet életet a műfaj könnyedebb oldalába. Mert cukormáz nélkül, könnyed felfogással, visszafogottan érett humorérzékkel írja és rendezi ezt a végtelenül szimpatikus, földhözragadt történetet. És mennyire életszerű, mennyivel életszerűbb így! Még annak ellenére is, hogy olyan elhasznált szituációk is belekerülnek, mint amikor ketten maradnak együtt az autóban (rengetegszer láttunk már ilyet). Soha nem megy messzire. Se a drámában a könnyek kifacsarása érdekében, se egy poén lecsapása miatt. Az esetlenség és a kínosság a maga hétköznapiságában is kellően ütős. És így sokkal inkább át lehet élni ezeket az élethelyzeteket, sokkal életszagúbbak. Csak olyan események történnek meg, amik bármelyikünkkel megtörténhetnek itt, vagy tőlünk nyugatabbra. Nem nyúl le olcsó módon az anya elvesztésének kérdéséhez sem, pedig nagyon adná magát. Kiválóan érezteti az apuka eszköztelenségét és a lány magányba való menekülését. Nagy szavak nélkül beszél okosan a social media elidegenítő hatásáról és szépen gyúrja mindezt egybe a tanulságba. A mondanivaló összetett, de könnyen értelmezhető és nem szájbarágós. Hétköznapi ismerősségével és egyszerű hatásosságával teljesen váratlan pillanatokban érzékenyített el. Váratlanul szuper élmény, mindenkinek ajánlható és ajánlandó. 8/10
+ Kiváló a játékos, szokatlan hangzásvilágú zene.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése