Beautiful Boy
Csodálatos fiú
Felix van Groeningen (2018)
Kicsit szomorú, hogy sokan csak a hatásvadász pillanatokon tudnak pattogni, és nem veszik észre a film fontos erényeit. Merthogy a stílusán túllépve, ez egy kegyetlen erős anyag. Nincs hiba benne. Látni és a gyomorban elhelyezkedő hatalmas kő nyomásától érezni is lehet, hogy ez kurva őszinte és hiteles. Komoly kérdéseket tesz fel, már csak azzal is, ahogy megközelíti a témát. Hogy egyáltalán hogyan érdemes vagy lehet kezelni a függőséget. De egyébként én nem érzem soknak a manipulációt sem. WC-ben elfekvős túladagolás... Na és akkor mi van? Szerintem ez még épp belefér ahhoz, hogy kellően szarul tudd érezni magad. Mert ez is szükséges. Én most is érzem a hasamban a nyomást. Rohadtul lehozott az életről, a franc vinné el! Talán a Requiem volt csak ilyen ebben a témában.
A jelenetek szerkesztése is kiváló. Mindig megkapjuk mindkét nézőpontot, hogy az érintett felek éppen hol tartanak és hogy a másikról éppen mi szűrődik le bennük. Nagyon részletesen és alaposan mutatja be a szakaszokat. És elsősorban nem a képekkel operáló hatásvadászat a célja, hanem a függőség hihetetlen komplex mivoltának a bemutatása. Mindent ennek rendel alá. A két főszereplő alázatosan meg is felel ennek. Carell és Chalamet is nagyszerű, de a mellékszereplők is, főleg Amy Ryan.
+ A soundtrack csodálatos
+ A fák árényékában játszó gyerekek a naplementében megolvasztják a szívemet.
+ A házba, amiben élnek, kb. azonnal beköltöznék.
Erős jelenetek rágódtak bele az emlékezetembe. Mint például amikor egy ellágyult pillanat után, menekülve a kocsival mindig hátranéz, vagy amikor azt hazudja hogy szereti a csajt... Igaznak érzem, nagy hatással volt rám, de remélem nem mostanában fogom újra megnézni. Nem bírnám. 8/10
Felix van Groeningen (2018)
Kicsit szomorú, hogy sokan csak a hatásvadász pillanatokon tudnak pattogni, és nem veszik észre a film fontos erényeit. Merthogy a stílusán túllépve, ez egy kegyetlen erős anyag. Nincs hiba benne. Látni és a gyomorban elhelyezkedő hatalmas kő nyomásától érezni is lehet, hogy ez kurva őszinte és hiteles. Komoly kérdéseket tesz fel, már csak azzal is, ahogy megközelíti a témát. Hogy egyáltalán hogyan érdemes vagy lehet kezelni a függőséget. De egyébként én nem érzem soknak a manipulációt sem. WC-ben elfekvős túladagolás... Na és akkor mi van? Szerintem ez még épp belefér ahhoz, hogy kellően szarul tudd érezni magad. Mert ez is szükséges. Én most is érzem a hasamban a nyomást. Rohadtul lehozott az életről, a franc vinné el! Talán a Requiem volt csak ilyen ebben a témában.
A jelenetek szerkesztése is kiváló. Mindig megkapjuk mindkét nézőpontot, hogy az érintett felek éppen hol tartanak és hogy a másikról éppen mi szűrődik le bennük. Nagyon részletesen és alaposan mutatja be a szakaszokat. És elsősorban nem a képekkel operáló hatásvadászat a célja, hanem a függőség hihetetlen komplex mivoltának a bemutatása. Mindent ennek rendel alá. A két főszereplő alázatosan meg is felel ennek. Carell és Chalamet is nagyszerű, de a mellékszereplők is, főleg Amy Ryan.
+ A soundtrack csodálatos
+ A fák árényékában játszó gyerekek a naplementében megolvasztják a szívemet.
+ A házba, amiben élnek, kb. azonnal beköltöznék.
Erős jelenetek rágódtak bele az emlékezetembe. Mint például amikor egy ellágyult pillanat után, menekülve a kocsival mindig hátranéz, vagy amikor azt hazudja hogy szereti a csajt... Igaznak érzem, nagy hatással volt rám, de remélem nem mostanában fogom újra megnézni. Nem bírnám. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése