The Green Book
Zöld könyv: Útmutató az élethez
Peter Farrelly (2018)
Igen érdekesen alakul a film hazai megítélése. Jó pár embernél elő-előbújnak a sznob, lenéző álláspontok. Ugyan nem áll távol tőlem se a középszerű, klisés, kizárólag kijárt ösvényen közlekedő, gyári filmek ekézése, de a lényeget úgy látom sokan elfelejtik. Hogy milyen az alapvető hozzáállás, hogy hogy kezelik a készítők a nézőt. Mert mi az ami miatt le lehet húzni ez a filmet? Hogy felületes? Hát mert a könnyed szórakoztatás a célja. Azt kéne inkább figyelembe venni, hogy jó szándékú és nem bombáz ostobaságokkal. Nem kell ezt olyan komolyan venni. A film arról szól, hogy az embert önmagáért ítéljük meg, ne pedig a társadalmi elvárások és a környezetünk hatásai alapján. Lehet, hogy nem realista módon, mélyen és elgondolkodtatóan lett megírva, de mégiscsak a valóság szülte a történetet. (Itt is érdemes triviákat olvasni.) Könnyedén, jó szívvel áll hozzá a témához és valahogy nem fér a fejembe, hogy ez sokakat hogy tud zavarni. Persze mások vagyunk és ez így szép, tudom én, de akkor is bosszant egy kicsit. Kerek a történet, zavaró túlzásoktól mentes és a klisék számának szempontjából is elfogadható. Ennyiből a The Shape of Water (nekem nem is tetszett) és mondjuk a The Help esetében is több lehúzással kellett volna találkoznom. Na mindegy, lehet hogy egyébként is csak az én követettjeim egy ilyen speciális halmaz, mert amúgy az aggregátor oldalakon rendben van.
Szóval engem elszórakoztatott. Sokat kuncogtam a jópofaságokon, most valahogy ez így elég volt. Ugyanakkor amellett sem lehet elmenni, hogy teljesen személytelen, jellegtelen a stílusa és a rendezése is olyan mintha egy hollywood kódnévre keresztelt AI csinálta volna. A nagyságtól nyilván igen messze van. 7/10
Peter Farrelly (2018)
Igen érdekesen alakul a film hazai megítélése. Jó pár embernél elő-előbújnak a sznob, lenéző álláspontok. Ugyan nem áll távol tőlem se a középszerű, klisés, kizárólag kijárt ösvényen közlekedő, gyári filmek ekézése, de a lényeget úgy látom sokan elfelejtik. Hogy milyen az alapvető hozzáállás, hogy hogy kezelik a készítők a nézőt. Mert mi az ami miatt le lehet húzni ez a filmet? Hogy felületes? Hát mert a könnyed szórakoztatás a célja. Azt kéne inkább figyelembe venni, hogy jó szándékú és nem bombáz ostobaságokkal. Nem kell ezt olyan komolyan venni. A film arról szól, hogy az embert önmagáért ítéljük meg, ne pedig a társadalmi elvárások és a környezetünk hatásai alapján. Lehet, hogy nem realista módon, mélyen és elgondolkodtatóan lett megírva, de mégiscsak a valóság szülte a történetet. (Itt is érdemes triviákat olvasni.) Könnyedén, jó szívvel áll hozzá a témához és valahogy nem fér a fejembe, hogy ez sokakat hogy tud zavarni. Persze mások vagyunk és ez így szép, tudom én, de akkor is bosszant egy kicsit. Kerek a történet, zavaró túlzásoktól mentes és a klisék számának szempontjából is elfogadható. Ennyiből a The Shape of Water (nekem nem is tetszett) és mondjuk a The Help esetében is több lehúzással kellett volna találkoznom. Na mindegy, lehet hogy egyébként is csak az én követettjeim egy ilyen speciális halmaz, mert amúgy az aggregátor oldalakon rendben van.
Szóval engem elszórakoztatott. Sokat kuncogtam a jópofaságokon, most valahogy ez így elég volt. Ugyanakkor amellett sem lehet elmenni, hogy teljesen személytelen, jellegtelen a stílusa és a rendezése is olyan mintha egy hollywood kódnévre keresztelt AI csinálta volna. A nagyságtól nyilván igen messze van. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése