Just Before Dawn
Hasadjon a hajnal
Jeff Lieberman (1981)
Annyira kell ennek a filmnek a két lenge öltözetű, a melltartót még csak fogalom alapján sem ismerő, vékony lány, mint éhezőnek a falat kenyér. Külön köszönetemet szeretném kifejezni a jelmezes kollégának, aki alázatos és kitartó munkával megtalálta a megfelelő magas derekú forrónadrágot Deborah Benson feneke számára. Továbbá úgyszintén az operatőrnek, hogy kijárta a megfelelő köröket és a kép közepére illesztette, valamint hagyta, hogy kellőképpen tanulmányozni tudják az olyan egyszeri (egyszerű?) nézők, mint én. Ez az egyetlen mellékzönge nélküli pozitívum. De amúgy tényleg elég vicces és szemet szúró a csajok mellet a pali hosszú ujjúban, farmerban + pufi mellényben.
Egyébként nem annyira vacak film, mint amilyet a nyitányom erőssége indokolna. Javarészt rendben vannak a dramaturgiai sarokpontok, nem rettenetesen ostobák a karakterek és az ellenfél is félhető, hihető. Akkoriban még talán nem is unták annyira ezeket a zsánerkliséket, amikkel tele van. Nekem azért elég sok, főleg technikai dolog szúrta a szememet:
– Amikor megakadnak a kocsival és a tetején ott a fickó, akkor egy magasabb terepre szállnak ki, visszanéznek a kocsira és simán látniuk kéne.
– Gyatra a fényképezés minősége (elmosódott, a természetes nappali fénnyel nem tud mit kezdeni, ami nagyon gáz), de az éjszakai, hajnali jelenetek közti váltogatás simán csak hanyagság vagy lustaság, és ez bizony nem szép.
A cselekménnyel sem vagyok teljesen kibékülve:
– Nem annyira gázos az áldozatok tevékenysége, de azért amikor egy gyilkosság után ottmaradnak éjszakázni a sátorban, az azért nem tűnik kifejezetten valószínűnek.
– A csaj a vízesésnél egyértelműen tudja hogy valaki letapizta, közvetlen utána - érthető okokból - táncikálni van kedve.
– A mamlaszok csak dramaturgiailag indokolt esetekben támadnak. Először nyilván csak ijesztgetnek...
– George Kennedy vadőr (vagy mi), akinek addig fingja nem volt a közelében tanyázó veszedelemről, valahogy úgy érzi, hogy muszáj két napot étlen-szomjan lovagolnia az őt leszaró fiatalok miatt. Aztán amikor már bizonyos, hogy tényleg veszélyben vannak, akkor meg otthagyja őket. :D
De amúgy nem éreztem elvesztegetett időnek amikor néztem, csak így utólag már eléggé könnyű szétcincálni. Még egy kultfilm kipipálva, még egy kultstátusz megcáfolva. Elégedett vagyok magammal. 5/10
Jeff Lieberman (1981)
Annyira kell ennek a filmnek a két lenge öltözetű, a melltartót még csak fogalom alapján sem ismerő, vékony lány, mint éhezőnek a falat kenyér. Külön köszönetemet szeretném kifejezni a jelmezes kollégának, aki alázatos és kitartó munkával megtalálta a megfelelő magas derekú forrónadrágot Deborah Benson feneke számára. Továbbá úgyszintén az operatőrnek, hogy kijárta a megfelelő köröket és a kép közepére illesztette, valamint hagyta, hogy kellőképpen tanulmányozni tudják az olyan egyszeri (egyszerű?) nézők, mint én. Ez az egyetlen mellékzönge nélküli pozitívum. De amúgy tényleg elég vicces és szemet szúró a csajok mellet a pali hosszú ujjúban, farmerban + pufi mellényben.
Egyébként nem annyira vacak film, mint amilyet a nyitányom erőssége indokolna. Javarészt rendben vannak a dramaturgiai sarokpontok, nem rettenetesen ostobák a karakterek és az ellenfél is félhető, hihető. Akkoriban még talán nem is unták annyira ezeket a zsánerkliséket, amikkel tele van. Nekem azért elég sok, főleg technikai dolog szúrta a szememet:
– Amikor megakadnak a kocsival és a tetején ott a fickó, akkor egy magasabb terepre szállnak ki, visszanéznek a kocsira és simán látniuk kéne.
– Gyatra a fényképezés minősége (elmosódott, a természetes nappali fénnyel nem tud mit kezdeni, ami nagyon gáz), de az éjszakai, hajnali jelenetek közti váltogatás simán csak hanyagság vagy lustaság, és ez bizony nem szép.
A cselekménnyel sem vagyok teljesen kibékülve:
– Nem annyira gázos az áldozatok tevékenysége, de azért amikor egy gyilkosság után ottmaradnak éjszakázni a sátorban, az azért nem tűnik kifejezetten valószínűnek.
– A csaj a vízesésnél egyértelműen tudja hogy valaki letapizta, közvetlen utána - érthető okokból - táncikálni van kedve.
– A mamlaszok csak dramaturgiailag indokolt esetekben támadnak. Először nyilván csak ijesztgetnek...
– George Kennedy vadőr (vagy mi), akinek addig fingja nem volt a közelében tanyázó veszedelemről, valahogy úgy érzi, hogy muszáj két napot étlen-szomjan lovagolnia az őt leszaró fiatalok miatt. Aztán amikor már bizonyos, hogy tényleg veszélyben vannak, akkor meg otthagyja őket. :D
De amúgy nem éreztem elvesztegetett időnek amikor néztem, csak így utólag már eléggé könnyű szétcincálni. Még egy kultfilm kipipálva, még egy kultstátusz megcáfolva. Elégedett vagyok magammal. 5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése